Viharfelhők gyülnek, s egyre több jön....

Lennék - de úgy érzem valami visszalök.

 

Ajkamon hűvös a lehellet,

nem szóllok én már senki ellen.

Szívemben felsír, s néma a dallam,

ráfekszik, megöli a ködös alkonyat.

Ahogy a folyó nyög az éjji viharban,

úgy zengem el én is végdalomat.

 

Tegnap minden vidám volt és meleg,

ma már minden komor és rideg.

Metsző a szél és beborúlt az ég,

szememben is kialudt a fény.

Tegnap szép, édes öröm,

ma félek, mert rájöttem ez nem örök.

 

Lenni vagy nem lenni,

És ha lenni? - Megéri?

Búsan tengődni mint koldus,

bünös lélekkel kétszer olyan bús.

Ha tettem ellenetek, nem szándékosan...

Nehéz nekivágni a vándorútnak.

 

Kemenes Hajnalka - Graz 2011 aug.14

 

 

---

 

Naponta látom az utcán

Tipeg és hangosan beszél

A kutya melette megy, s hallgatja

Farkát csóválgatva.

 

"...

hatvan évvel ezelőtt,

itt, ebben a templomban.

Pirulva álltam az oltárnál,

akkor konfirmáltam.

Fiatal voltam, ártatlan és bohó,

tele álmokkal, de szófogadó

Fehér ruhában, tiszta lélekkel

Híttem Istenben, bíztam az életben.

Két év sem múlt, s már jegyben jártam.

Apám választott nekem társat.

A nászéjszaka szomorú volt, könnyes,

nem volt vágy ami csendesedjen...."

 

Mennek az utcán és mesél,

Néha megállnak. A kutya felnéz.

Mesél hangosan a régi időkről,

Gyerekekről..Háborúról..Szegénységről..

Mesél hevesen, be nem áll a szája

Hallom, hogy néha megremeg a hangja.

 

"... 

egyedül ő volt a Férfi az életemben,

nem lehetett más, ő volt az emberem.

Lassan megszoktam, meg is szerettem.

Pár hónap múlva, jöttek a gyermekek.

Szerelem nem volt, hogyan is lett volna?

Örültünk, hogy élünk, egyik napról a másikra.

Hogy szép voltam-e? - azt nem is tudom.

Mert ő ilyet nékem soha nem mondott.

Amikor hirtelen itthagyott, s meghalt

Sajnáltam szegényt, meg is sirattam

Ahogyan illendő, szépen meggyászoltam..."

 

Mennek az utcán és mesél,

Néha megállnak. A kutya felnéz.

Mesél a régi "szép" időkről,

Szerelemről...Jóságról..Szépségről...

Mesél, ábrándozik, be nem áll a szája.

Hallom, hogy gyakran megremeg a hangja.

 

"...

a gyermekek nőttek, s elvágyódtak.

Kiskutyám látod? -  magamra maradtam.

A földi élet , küzdelmes, nehéz,

de majd odaát... Ott a remény!

A fiam néha küld egy kis pénzt,

írna is, de az ideje kevés.

A lányom levele, mint egy mese,

újraolvasom reggel és este.

Az unokámról is van egy kép,

még nem láttam, de szép kislegény.

A vőm nagy ember, híres és szorgalmas. 

Jönnének ők, de utazás drága, 

fárasztó és unalmas...."

 

Mennek az utcán és mesél

Néha megállnak. A kutya felnéz

Mesél a nehéz, mostani életről

Reumáról..Magányról...Félelmekről...

Mesél, panaszol, be nem áll a szája.

És hallom, ahogyan remeg a hangja.

 

Naponta látom az utcán

Tipeg és hangosan beszél

A kutya mellette megy, s hallgatja

Farkát csóválgatva.

 

 

Kemenes Hajnalka - 2011 aug. 17 - Graz

---

 

Nem vagyok jövőbe látó égi jel

csak egy álom, ami gyakran téved el.

Elragad és csábít a képzelet világa,

az álmok földjén számtalan kalandra.

 

A vágyaid tüze most engem is elkapott,

Téged várlak és rólad álmodom.

Ha velem vagy, oly édes az álmom,

ha nem - suttogni kezd a fájdalom.

 

Mikor minden álmod itt bolyong majd,

és a némaságban vágy feszül,

Elmondom, amit még el nem mondtam,

csak itt suttogtam félálomban..

 

Ha majd csillagfényt kerget a hajnal,

és ha az álom már nem marasztal.

Ébredj fel, mosolyogj, ne bánd és ne tagadd,

mi szépséges volt és szép marad.

 

Kemenes Hajnalka                                                                                  Grác 2011 okt.14

---