"You may not agree with what I say, but you should defend, with your life, my right to say it."

Ha úgy érzed....

Ha úgy érzed, nincs tovább,
Mert a fájdalom végleg elborít,
Ha nincsen már több barát,
Egyszerre mindenki eltaszít,
Ha úgy érzed, még a szél is
csak veled szembe fúj,
És már ahoz sincs erõd,
hogy könnyeidbe fulj,
Emeld arcod a dühöngõ viharba mégis,
És ûvõltsd, ûvõltsd, ahogy csak torkodon kifér:
CSAKAZÉRTIS !

By, Bodor Laszlo

Copyright 2006

Darkness

A mélybõl kiáltok, Halljátok-e urak
Hogy egy nyomorult eb a holdra felugat?

A mélybõl kiáltok, hol sírni nem szabad
És vállam roskadoz rangos nyomor alatt.

A mélybõl kiáltok, hol a gyomor hörög
S a sovány munkabér a szemünkbe röhög.

A mélybõl kiáltok, hol minden bús nehéz
S, kenyeret, holnapot fal a kövér penész.

A mélybõl kiáltok, hol minden zord süket
S kéjnõként árúlja magát a becsület.

A mélybõl kiáltok, hol nincsen diadal,
Márkás autó, nõ és zsiros hivatal.

Á mélybõl kiáltok, hol nem látni eget
Hol nem kincs, csak limlom a lelkiismeret.

A mélybõl kiáltok, hol csillag nem ragyog,
Hol társak közt is mindig magam vagyok.

A mélybõl kiáltok, hol nincsen kegyelem
S ezrek törnek orvul gyilokkal ellenem.

A mélybõl kiáltok elszántan , vakmerõn
Hogy a félelem ne õrõlje fel az agyvelõm.

A mélybõl kiáltok, hogy ne legyen sötét,
Hogy barát ne lopja barátja köntösét.

A mélybõl kiáltok, hogy legyen emberibb
Az ember, egymással megférõ, és szelid.

A mélybõl kiáltok én béklyós árva rab,
Keresve a társat, s társamban magamat.
A mélybõl kiáltok. Nem hallják az urak,
Pedig EMBER az, ki a holdra felugat

Copyright 2006

Csak egy kérdőjel.

Megyek az utamon
Nem tudom mi vár rám.
Nincs már többé célom,
Csak remélem,
Életem mint a villám.

Csalódtam, s feladtam.
Bár merre sodor életem
Elfogadom sorsomat
S nem kérdem: Mit vétettem?

A szerelem éltetett mindig,
Bármerre vezérelt sorsom.
Rávezetett az élet,
Nincs már miért lángolnom.

Megyek az útamon,
Nem tudom mi vár rám
Elhagyott a szerelem
S, nincs többé szivárvány....

by, Bodor Laszlo

Copyright 2006

„Hát hallgatok, és rád gondolok.
Miközben az eső az ablakon kopog.
Hallgatom szívem, éledő ritmusát,
Lehunyom szemem, s érzem; sosem látott mosolyát.
Álmodok néha egy békés, nyugalmas szigetet,
És sírok mikor felébredek;
Mert tudom már elveszett,
Hát hallgatok, és rád gondolok.”

Date: 11/21/99 1:36:56 AM Eastern Standard Time