Kérlek, nézz fel a magas égre, hol millió csillag ragyog,
Ott a mélységes sötétségben ragyog szerelmem, mint a csillagok.
Az a fényes csillag, mely oly szépen mosolyog,
Ő a szerelmem fénye, vagy tán, én magam vagyok.
Tudom, érzem mikor vagy boldog, vagy mikor fáj a kis szíved.
Szeretetem, és vágyaim mindig ott vannak veled
Gyönyörű szemeid ragyogását egy pillanatra sem feledem,
Mosolyod, huncut igézete, irányítja az életem.
Lelked tisztasága, jóságos bája,
Melynek e - földkerekén, nem született párja.
Sivatagi homokként, szálltam a szélben,
Míg nem ismertelek. Nem is tudom miért éltem.
Kérlek, nézz fel az égre, a fényes csillag mely oly szépen mosolyog,
Ő a szerelmem fénye, vagy talán, én magam vagyok.
Ott a mélységes sötétségben ragyog szerelmem, mint a csillagok.
Bodor László
Budapest. 2009-02-03
Fény és árnyék
Itt vagy a szívemben, legrejtettebb gondolataimban,
Szellemed itt él képzeletemben, vágyaimban,
Magadévá tetted egész lényem.
Illatod, érintésed, bárhol, bármikor érzem.
Nélküled már soha többé, nem lesz, egyetlen gondolatom,
Bármit tehetsz, Te vagy az élet, vezérlő csillagom.
Ha haragszom is, Te hívod elő hiányoddal,
Mert nem tudok megbirkózni Veled, vagy önmagammal?
Mint a fény és árnyék, egymásnélkül nem létezik,
A mi lelkeink is, csak, egymás társaságát élvezik.
Hozzád simulok, bárhol ha gyengéden kivánsz,
Az emberrel találkozol, mikor örjöngve, csak férfinak látsz,
Állandóan változok, megfoghatatlanul, de Te bármikor felismersz,
Mert Te én vagyok, és akármikor, én, Te lehetsz.
Te szabadon engedsz, hogy örökké szolgálhassalak,
Majd raboddá teszel, hogy az idők végeztéig, uralhassalak.
Ellenkezel, hogy erősitsd jellemem,
Majd nekem adod magad, lángoljon szerelmem.
Erőm, és álmaim Tiéd, hogyTe őnmagad lehess.
Eltaszitasz, megtagadsz, engedsz, hogy utánnam jöhess.
Bármit tehetsz, Te vagy az élet, vezérlő csillagom,
Nélküled már soha többé, nem lesz egyetlen gondolatom.
Szellemed itt él képzeletemben, vágyaimban,
Itt vagy a szívemben, legrejtettebb gondolataimban.
Bodor László
Budapest. 2009-02-07
Tudod-e mit jelent?
Gondolom, ismered a szót szerelem,
Tudod-e mit jelent? Valami megfoghatatlan a lelkedben
Amikor azt hiszed, nincs többé remény,
Egyszer csak átlépsz, a valóság küszöbén.
Ölelsz, s közben sírsz nevetve,
Mert úgy érzed, így még nem voltál szeretve.
Halkan suttogott évődő, kedves szavak
Tél közepén megújjuló világ, viruló tavasz.
Veled sétálni, Holdfényes éjszakákon át,
Órákon át, beszélgetni a jelenről, múltról, mi a jó, mi az, ami fájt
Élvezni a reggelt, álmosan még, miként kelsz fel,
Csókot kérni, még bódult, kába fejjel.
Zuhanyozni veled, szerelmeskedni a kádban,
Kéz a kézben reggelizni a konyhában.
Nem érezni, fáradtságot a munkában,
Mégis várni a pillanatot, megpihenhess a karjában
Azt kívánod a perc, ne múljon el, maradjon így örökre,
Boldogságtól ragyogó szemedben, elmélyülve.
Egy rég hallott dallamtól, kivirul a lelkem,
Mondd, Te is érezted már, mi a szerelem?
Bodor László
Budapest. 2009-02-09
Melletted és Veled.
Amig a Föld forog, és a madarak énekelnek,
Szeretni foglak, és ott leszek melletted.
Mikor angyali arcodban, szemed a boldogságtól felragyog,
Szégyenükben, felhők mögé bújnak, a Nap, a Hold, és a csillagok.
Szeretném boldoggá tenni minden perced,
Szeretném leélni az életem, melletted, és Veled.
Mikor a fény átsejlik a fák fagyos ágain,
Felébredek, és újra élednek, nem titkolt vágyaim.
Mikor az eső áztatja arcom, akkor nem én könnyezem,
Mert én tudom, az élet szép, és Te fontos vagy nekem.
Szeretlek Téged, akkor is, ha nem vagy velem,
Egy boldog percért, oda adnám, az egész életem.
Szeretném leélni az életem, melletted, és Veled,
Boldoggá tenném az egész életed.
Te mosolyt és boldogságot varázsoltál az életembe,
Pedig a lelkem magányos volt, és már készült a végtelenbe.
Szívem Téged választott, és Te engem választottál,
Szeretlek, Te szeretsz, enyém vagy én a Tied, most már,
Amig a Föld forog, és a madarak énekelnek,
Szeretni foglak, és ott leszek melletted.
Bodor László
Budapest. 2009-02-13
Őszi Angyal
Te szeretsz engem, és én szeretlek Téged
Csillag szemeidtől, ragyogó lett az élet.
Te adod számomra a boldogító fényt,
Szerelmes verseim, hordozzák e-tényt.
Eljöttél hozzám, Szeptember Angyala
Azóta is bódít barackvirágszirmod illata.
Szemed elé álltam, hogy nézzem
Érezzem, közelségedtől, miként lódul meg a vérem.
Olyan egyszerű és mégis végtelenül, hihetetlen,
A jövő homályából, rám köszönt a szerelem.
Elég, ha megfogod a kezem
Felhevül vérem, gyorsabban ver a szívem
Perzselő tűz, szédítő virágillat, mámor, és öröm.
Neked adom, legyen Tiéd, a jövőm.
Boldogan ragyog, milliárd csillaga az égnek,
Te szeretsz engem, és én szeretlek Téged.
Bodor László
Budapest. 2009-02-18
Hiányzol
Egyedül vagyok, senki sincs most velem,
A fényképed nézem, drága Szerelmem.
Látom ragyogni, két szép szemed,
Miért nem lehetek, állandóan Veled.
Minek a sok csillag, ha csak nélküled láthatom,
Hiányzol, és csak a csókodra szomjazom.
Elmúlnak az órák, repülnek a percek,
De többnyire sajnos, csak nélküled telnek.
A szívemben, mindig itt vagy velem,
Azt hiszem kedvesem: Ez a szerelem.
Amióta megismertelek Téged,
Megváltozott, felgyorsult, egyértelmübb az élet
Azóta a Nap is fényesebben ragyog,
Éjszakánként, üzennek a csillagok.
Olyankor az érzéseimnek, nem tudok parancsolni.
Igérem örökké, csak Téged foglak szeretni.
Bodor László
Budapest. 2009-02-23
Találkoztunk.
Egymásra találtunk,
Talán igy akarta a sorsunk.
Vagy csak a véletlenek játéka,
Egyszerüen, csak a szerelem ajándéka.
Én hiszek benne,
Ennek igy kellett lennie.
Hiszem, ez nem lehet véletlen,
Ilyen ajándékot, csak egyszer kapunk az életben.
Remélem, Te is boldog vagy, mellettem,
Mert nekem, Te vagy az életem.
Éreztük, tudtuk, mikor egymásra néztünk,
Mind ketten tudjuk, egymásnak születtünk.
Miután megismertelek, jöttem rá arra
Eljött hozzám, életem szerető angyala
Hogy ez a túz a szivünkből fakadt,
Még ha a sors távol tart is tőlled, a láng örökre megmarad.
Bodor László
Budapest. 2009-03-05
Kora reggel
Énekelnek a madarak, oh mily gyönyörű a reggel
Hunyorogva fáradt szemmel,
Várom a napsugarát, ahogy a sötét éjből felkel
Fáradtságom tova száll, pár szál virág, s újra éled a világ és az Ember.
Eljött és itt van újra egy gyönyörü tavaszi reggel
Te hazavársz, az ágyamban még álmosan, de boldogan fekszel.
Tudod, hogy érkezem, rohanok hozzád,
Köszönöm Istenem, ezt a hihetetlen, boldogitó csodát.
Az ablakon keresztül, némán és ámulva figyellek,
Minden porcikámban érzem, csak érted élek, hogy mennyire szeretlek.
Egy huncut napsugár szemembe villanva figyelmeztet, hé fiú ide nézz,
Az ágyból, hívogatón nyúllik feléd, két vágyakozó kéz.
Csak érzem, mint hallom, ahogy súgod: „siess várlak, karjaid közt akarok ébredni”.
És én rohanok, mert szerelmed nélkül, senki vagyok, és nem tudok már létezni.
Kisszobánkba osonok, és óvatosan levetkezem,
Az ágyunkhoz lépek, és csendben melléd fekszem,
Szám a szádra teszem, közben szívemből, szerelmes szavakat lehelek,
Köszönöm, hogy vagy nekem… Örökké szeretlek!
Bodor László
Budapest. 2009-03-10
Vallomás
Mikor találkoztunk, már akkor tudtam jól,
Te vagy az életem, ez a történet most rollunk szól,
Szeretlek, Szerelmem, Te jelentesz mindent nekem,
Teérted, feláldoznám, minden kincsem.
Tőlled megkapom azt, amire mindig vártam.
Nállad megtaláltam azt, amire vágytam,
Csak rád gondolok, és a vérem izzik, lobog,
A szívem, mint a gyorsvonat, oly hangosan kattog, dobog.
Mind örökké szeress, nekem csak ez kell,
Mikor megcsókolsz, neked adom magam, hittel
Teszel, amit akarsz az életemmel.
Gyönyörü, veled minden eltöltött pillanat,
Az élet nélküled, kihalt puszta sivatag.
Azt akarom, hogy örökre légy velem,
Nélküled, csak kinlódás, tengődés az életem.
Soha senki nem kell már csak Te,
Tiéd a szívem, egy életre
Bodor László
Budapest 2009-03-21
A szerelem varázsa
Pár levél, majd egy hihetetlen találkozás,
Váratlan, mégis oly csodás változás.
Mikor rám néztél, már tudtam, éreztem,
Elmerültem a szemedben, és elvesztem.
Valami megváltozott, fellobbant bennem,
Elég volt rád néznem, és már vétkeztem.
Mikor rám néztél, már tudtam, éreztem,
Elmerültem a szemedben, ez a szerelem
Nekem születtél, Te vagy az igaz Szerelmem,
Nem lehet oly ádáz semmi, mi tőled eltérítsen.
Mikor rám néztél, már tudtam, éreztem,
Elmerültem a szemedben, és elvesztem.
Teljesen megbénultam, csak bámultalak,
Csodáltam szemedben, mily csodásan ragyog a Nap.
Mikor rám néztél, már tudtam, éreztem,
Elmerültem a szemedben, ez a szerelem
Már alig álltam a lábamon
Azt hittem álmodom.
Mikor rám néztél, már tudtam, éreztem,
Elmerültem a szemedben, és elvesztem.
Szinte hihetetlen, de mégsem álom,
Csak gyönyörű szemeid csodálom
Mikor rám néztél, már tudtam, éreztem,
Elmerültem a szemedben, és elvesztem.
Hálás vagyok érted, az életnek,
Napról napra jobban, szeretlek.
Mikor rám néztél, már tudtam, éreztem,
Elmerültem a szemedben, ez a szerelem
Bodor László
Budapest. 2009-03-26
275
Rohanva szállnak felettünk az évek,
Mire ráébredünk elrepült az élet.
Láttam már kék óceánt, és zöld pálmát
Végig néztem sok embert, mint veszti el vágyait, álmát.
Megéltem, sok rondaságot, és szépet,
A boldogságot is ismerem, mióta szeretlek Téged.
Amióta Te vagy nekem,
Megtanultam, én is tudom, mi a szerelem.
A szerelmed mi az életemből hiányzott,
Megkaptam, és én, mindent másképpen formálok
Te ébreszted, és töltöd ki a vágyaim
Veled, teljesek, szépek az álmaim.
Láttam életemben sok rondaságot, és szépet,
A boldogságot ismerem, mióta szeretlek Téged.
Rohanva szállnak felettünk az évek,
Mire ráébredünk elrepült az élet.
Bodor László
Budapest. 2009-04-01
Szerelmesvers
Évről évre gyűlt, és egyre nagyobb lett, a kétség
Szerelemre vágytam, mit helyette kaptam, üresség.
Mikor rád találtam, megérkezett a szerelem
Szíved megmutatta, van nekem még életem.
Bármekkora a szenvedés, a fájdalom akármilyen nagy
Minden szép és reményteli, ha Te velem vagy.
Vannak az életünkben akadályok, nehézségek,
De az élet szép, ha láthatlak Téged.
Szeretlek, és tudom Te, szeretsz engem,
Minden akadályt leküzd e végtelen szerelem.
Senkit nem szerettem, úgy, mint téged,
Te vagy számomra a múlt, jelen, jővő, maga az élet.
Lehoznám a csillagokat, egy kedves mosolyodért,
Tudom ez semmiség, igaz szerelmedért.
Szerelmes szíved már végleg az enyémlett,
Drága szerelmem, végtelenül SZERETLEK!
Bodor László
Budapest. 2009-04-05.
Álmodok
Az éjszaka bársonnyal borítja a tegnapot,
Te újra velem vagy, és én boldogan álmodok.
A napfényét búcsúztatja egy kismadár
Karom szorosan ölel, ajkam, ajkadra vár
Lágy szellő suhan az éjben, ragyognak a csillagok,
Testem, lelkem eltölti az érzés, boldog vagyok.
Az éjszaka bársonnyal borítja a tegnapot,
Te újra velem vagy, és én boldogan álmodok.
Tavaszi éj sötétjében szikrázó csillagok,
Két gyönyörű szemed, fényesebben ragyog.
Szellő szárnyán érkezik az orgona illata,
Szerelmes szívemnek, vágyódó sóhaja
Az éjszaka bársonnyal borítja a tegnapot,
Te újra velem vagy, és én boldogan álmodok.
Elhalkulnak, megszünnek lassan a városi zajok
Nincs más körülöttünk, csak Te meg én vagyok
Csodálom szemeid, boldogan mosolyogva,
Kezem lassan elindul simogatva, vágytól felindulva.
Az éjszaka bársonnyal borítja a tegnapot,
Te újra velem vagy, és én boldogan álmodok.
Bodor László
Budapest. 2009-04-20
Hiányzol.
Mint sivatagi vihar tőrt rám ez a szerelem,
Ahogy a Számun a homokon, átszáguldott a szívemen.
Napsugár, villámok, millió szinben pompázó virágok.
Változott életem, szebbé tetted a világot.
Mit csak két ember érezhet, jót és rosszat,
Egy lángoló szerelem, amit számunkra hozhat.
Tiszta lelkünk, kitárt ablakán, a gének ősi lüktetése,
Beköltözött szívünkbe, az élet, reményt tápláló vetése.
De árnyék suhan, és betakarja a szerelem virágot,
Szine megfakult, sárból emeli fejét, és rázná le az árnyékot.
Vajon egyszer a szerelmünket felváltja az áhitott szeretet?
Áldás lesz vagy átok, csak reméljük, még nincs rá felelet.
De ezt az álmot, dédelgetem, és már sohasem feledem,
Amig élek reménykedem. A szerelem átsöpört a szívemen.
Vajon hozzám érsz – e még, mondd, visszajössz –e még?
Hogy szeress, csak az enyém légy, úgy, mint egyszer rég.
Leszel-e az esti párnám, hogy együtt álmodjak veled?
Visszavárlak kedvesem, magam mellett vigyázom a helyed.
Lassan elalszom, megint csak nélküled,
De tudom, felver riasztó álmom, a semmiből jött rémület
Nem vagy velem, hogy megnyugtass, megfogd a két kezem
Álmatlanul forgolódom, félek, a magány lesz a végzetem.
Mint sivatagi szélvész tőrt rám ez a szerelem,
Halott homok dombot, vagy oázisokat teremtett szívemben?
Bodor László
Budapest. 2009-04-25
Én vagyok
Én vagyok, ki szeret Téged
Én vagyok, ki óvom lelked
Őrzöm lépted Napkeltében
Napsugárban, hideg szélben
Az árnyékod is én vagyok
Ha ölellek, ragyogok
Én vagyok, ki hang nélkül is ért,
Én vagyok, ki a múlttól félt.
Mikor boldog vagy, veled vagyok
Hogyha sírsz, én is sírok.
Repülj magasan, ha szállnál,
Én ott vagyok, hol az álmod jár.
Itt élsz szívemben, hozzám közel,
Lelked fénye éltet, s átölel.
Én vagyok, ki értem lelked zavarát,
Érzem, tán értem is, szíved szavát.
Hogy ne legyen szomorú a szíved,
Neked adom, boldogságom, szeretetemet.
Én vagyok, ki szeret Téged
Én vagyok, ki óvom lelked.
Álmaidat ki elhozza én vagyok
Éjjel nappal, csak reád gondolok.
Ha láthatom boldog mosolyod,
Az én lelkem is felragyog.
Nem lehet baj, míg fényed átölel,
Mosolyogj, mosolyogj tiszta szíveddel.
Ne félj a két karom, átölel,
Bújj közel a holnap így jöjjön el.
Én vagyok, ki óvom lelked.
AJÁNLOM AZ OLDALT
