|
Tavaszi séta...
Nagymessziről ködölt az erdő
Intett felém az ismerős táj
Én csak mentem, nagy fáradtan
Recsegett lábam alatt az avar.
Tűzött a nap, lengett a szellő
Csípte a hideg az orromat
Reccsent a jég a tó vizén
Csókolt a Föld, s ölelt az Ég
(2017 február/ hajnalka)
Megvilágosodás
Mi ez?... Mi van velem?
Mi ez az érzés?... Nem értem!
Sok éve már, hogy görgetek
Azt hittem ez az életem.
Pattogok....Pörgök...
Teszek - veszek
Gurul a kő... Újrakezdem!
Hegyre fel - hegyről le...
Csakazértis!... Hogy működjek.
Halmozom a tudást, az infót
Az élményt, a kacatot
Mégis úgy érzem
Alulmaradok.
Gördül a kő, elmém kába
Harcolok
Kétség és meggyőződés viharában.
Jaj, mi történt?.. Mi van velem?
Talán bolond vagyok?... Őrült lettem?
Megtorpantam
Nem görgetek
Megrekedtem a középen.
Körbe forgok... Élvezem...
Sodródom... Figyelek...
Gurul a kő
Én nem vagyok!
Már nem pörgök, nem halmozok.
Sodródnak emlékek, gondolatok
Fény dereng
Szikra, mely parázsként hunyorog.
Lelkemben csend
Surranva felrepül a gond
Távolodik, de örömöt dúdol.
( 2017 febr 20/ hajnalka)
Az anyanyelv napjára:
Bábel
Bábel tornyánál összekeveredtek a nyelvek
Kincset adott Isten minden nemzetnek
E kincset, mely nemzedékről-nemzedékre száll
Őrzik és híven továbbadják az Anyák.
Latin, germán tengeróceánok közepén
Nyelvünk ragyog, mint napkeleti fény.
Hiába vad viharok, bősz hullámok csapása
Ritka gyöngy Ő, nem termett beolvadásra.
Őrizd meg hát, mit ezer éve rábíztak az őseid!
Őrizd meg az anyád nyelvét, ne keverd, ne nyomorítsd!
Ne tűrd el a magyar szóban, a korcs bábeli zűrzavart
Ne hagyd, hogy a ködbe vesszen nemzetednek birtoka.
(2017 febr. 21/ hajnalka)
Milyen lenne?
A rét virág nélkül,
az éj csillag nélkül,
egy ház tető nélkül,
egy tájkép szinek nélkül?
A toll tinta nélkül,
az eső felhők nélkül,
egy erdő fák nélkül,
egy gyertya láng nélkül?
A strand homok nélkül,
a folyó víz nélkül,
egy fájdalom könny nélkül,
egy ember sziv nélkül?
A férfi nő nélkül,
a szerelem csók nélkül,
egy öröm mosoly nélkül,
egy élet remény nélkül?
A test lélek nélkül,
a börtön rabok nélkül,
egy ember barátok nélkül,
egy élet szeretet nélkül?
Lehetne-e?...
Tavasz virágzás nélkül?
Nyár napsugár nélkül?
Ősz termés nélkül?
Tél hó nélkül?
Élet szeretet nélkül?
(Graz 2017/ hajnalka)
Jönnek...
Rendületlenül jönnek
Pusztítani a "hitetleneket"
Foglalni hazát, asszonyt, földet!
Szürke középkori, barbár népek jönnek.
Jönnek...
Iszonyúságot hozva jönnek
Riadót fújnak, félelmet keltenek
Eltapossák a tudást, a kultúrát, az Istent
Világot süllyesztő, tudatlan népek jönnek.
Jönnek....
Harcot, és dögvészt hozva jönnek
Csörtetnek bátran a senkik!
Meglapul az igaz, az értelem, s nem értem:
Fehér Bábel... Nem érzed a veszted?!
Graz. 2017. 03. 15.
hajnalka
A méhek...
Monarchiában élnek,
munkára csak a civilek kényszerülnek.
Amit szorgalmasan összegyűjtögetnek,
elnyeli a Kaptár,
felemészti a királynő és a heresereg.
A "kisembernek" csak a maradék jut
Mégis teszi a dolgát
eltántoríthatatlanul.
A lepke értetlenül nézi
Nem érti,
hogy nem akarnak lázadni.
Elmenekülni, kirepülni...
vagy legalább a függetlenséget kiharcolni.
Itt mindenki végzi a dolgát,
s zümmögve dicséri a köztársaságát.
Vakok ezek, vagy csak kábultak?
Miért tűrik rabszolgasorsukat?
Lám, megjelennek a vadméhek,
ők sokkal durvábbak, és feketébbek.
Területet foglalni, rabolni jönnek,
menekül a lepke,
csatasorba állnak a méhek.
A méhkirálynő megadja a jelet,
s támadásba lendül a méhes sereg:
Nem adjuk a rétet, sem a lépes mézet,
Mi ide születtünk, minket illet ez!
Mi dolgoztunk érte, miénk a méz!
Harsogja a sok kicsiny vitéz
Erős a Kaptár, összetart a raj
Esélyük sincs a betolakodóknak.
A lepke is kezdi már érteni,
hogy miért nem akarnak elvándorolni.
Mert, ha veszély van, ha a túlélés a cél:
összetart, és erős így
a sok kicsiny méh.
Graz 2017 05.03 (K.H.)
Mikor nem volt erőm,
mert megbénított a félelem...
Mikor segítség kellett,
mert nem volt meg bennem..
Mikor az éjszaka fojtogatott,
a nappal meg megijesztett...
Amikor segítséget kerestem
mert féltem...
Akkor egyedül maradtam
a Félelem szigeten!  :(
Mikor a félelem elhagyott,
mert az erőim visszatértek...
Mikor újra remélni kezdtem,
mert keményen megszenvedtem...
Mikor az éjszakám csodás lett,
és a nappalom vidám...
Amikor nem keresek semmit
mert békés lett a világ...
Jönnek férfiak és nők
és ajánlanak segítséget!  :o
(hajnalka - a félelem sziget)
Beátának
Hol van már
a kis fehérfejü gyermek,
aki totyogva
cummit pengetett
gagyogva...?
Hol van már
a kis csicseri kislány,
aki kivörösödve,
harcolta ki az igazát
üvöltve...?
Veled is úgy
elszálltak az évek,
s a kis "őtyikóból",
felnőtt, magabiztos
gyönyörű nő lett.
Felnőttél, s rájöttél,
az élet szép, bölcs és
kegyetlen...
kényeztet, köt és öl,
öl és újjáteremt.
Tudd, ami most van
csak az a téd,
de még semmi sem kész,
mert sorsodbak,
te valósítod meg képzetét.
Vigyázz hát, mit kívánsz,
mit gyülölsz, s mire vágysz
ne háborgassa
lelkedet ösztön,
hiány és becsvágy.
.
Bölcső és sír között,
utad nem végtelen
De amit megélsz,
és amit teremtesz
örök értékként meglesz.
Isten áldjon meg utadon,
lélekmadarad szárnyaljon
szabadon
Ne kapaszkodj az anyagba,
küzd át magad rajta.
Mosolyodra mosoly várjon.
hogy szerethesd a világot,
szeresd önmagad
és még sokáig
éljük együtt a tavaszt.
Mintha magamat látnám benned,
hiszen mi eggyek voltunk lélekben
testben,
és maradunk lélekben eggyek..,
De, csak ha engeded.
Kemenes Hajnalka
Graz. 2017.04.03.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Köszönöm :)