Ballada egy szerelemről

Margit sziget

A vonatod a Keletibe, Szombat délben érkezett,

Zöldeskék szemed, némán ámultam, hogy nevet.

Fogtam kezed, öleltelek, boldogan csókoltalak,

Füledbe súgtam, hiányoztál, már nagyon vártalak.

Haza siettünk, hol már várt a pörkölt nokedlival,

Ahogy szereted, csípős vegyes vágott savanyúval.

Nagyra nyílt szemed a csodás pünkösdi rózsán,

Ugye ez az enyém? Drágám te gondoltál rám.

Lepakoltunk, ebédeltünk, beszélgettünk sokat nevetve,

Majd mosolyogva, huncutul rám kacsintottál,

Úgy e drágám most megyünk sétálni a szigetre?

Elindultunk, kéz a kézben, jó ízűen beszélgetve,

Az Árpád Hídon át sétáltunk a Margit szigetre.

Meg-meg álltunk a hídon, mint két szerelmes kamasz,

Szívünk, boldogságtól hevesen vert, virágzott a Tavasz.

A Duna méltósággal hömpölyögve, szikrázott a talpunk alatt.

Halk loccsanással nyugalomra intve, egy szeleburdi, kishalat

A szigeten az árnyat adó lombos fák, hívogatón bólogattak.

Leveleik a kíváncsi, langyos szellőnek, rólunk suttogtak.

Megcsodáltuk Szent Margit kolostorának romjait,

A kis állatkertet, a gólyákat, és a furcsa formájú tyúkjait.

Egy padon üldögélve, néztük a hajókat, a hömpölygő vizet,

Ámultunk mily lassan folyik, egy cseppet sem siet.

Követtük példáját, mi is tovább ballagtunk,

Útközben találtunk egy büfét, ott megálltunk.

A Tündérkém kapott egy üdítőt és kürtöskalácsot

Én egy sört, mi jólesett, már semmi sem hiányzott.

Elindultunk hazafelé, csendben leszállt az alkonyat,

Gyorsan sötétedett, árnyék ülte meg a padokat.

Mikor haza értünk, egy gyors vacsora,

Ágyba bújtunk, mert kora reggel felszállunk egy hajóra.

Bodor László

Budapest. 2013. 05. 26.

Rád gondolok.

Vajon most mit csinálhatsz

Lehet, éppen mosogatsz.

Közben csücsöríted a szádat

Boldog, ki most láthat.

Lehet csónakázol a tavon

Boldog mosolyal, arcodon.

Rád gondolok, mosolygok,

Szebb vagy, mint az angyalok.

Vágyom látni a mosolyod

Mikor kezem, kedvesen megfogod.

Lehunyom szemeim, és látom,

Gyalogolunk, erdőn, mezőn, hegyháton.

Ne félj kedvesem, így biztatsz,

Mindjárt ott leszünk, egy sört ihatsz.

Rád gondolok, huncutul mosolyogsz.

Hallom, ahogy csacsogsz.

Érintésed után, vágyódok

 Tündérkém, Rád gondolok

Rád gondolok.

Bodor László

Budapest. 2013.07.13.

Csak Neked mondom el...

Szerelmünk fellobbant a semmiből,

Azóta ég, lobog, izzik.

A világ minden törvénye ledől,

Két szív, csak egymásban bízik.

Csak Neked mondom el,

Minden perc mit velem töltesz.

Boldog játék a Szerelemmel.

Szeretlek, s Te engem szeretsz!

Csak Neked mondom el...

Bennünk él, múlt, jelen, jövő,

Szerelmünk égi jel,

Szívünkben élő Isteni erő.

Budapest. 2014.06.26.

Bodor László

Mióta megismertelek...

Sohasem gondoltam

Ilyen szép az élet.

Mióta ismerlek, azóta élek.

Szívem, szíveddel

lágyan, összedobban.

Szeretlek, napról-napra

jobban, és jobban!

Csak mióta megismertelek,

Érezem én is mi az a szeretet.

Néha, kéz a kézben

egymással évődve, andalogva,

gyönyörködve, tavaszban,

Langy esőtől elázva

A hajnali napsugarat várva

Veled lenni a forrónyárban,

Sétálni az őszi avarban.

Csak mióta megismertelek,

Szeretem én is a telet,

Huzatos pályaudvaron reád várva

Hulló hópelyheket csodálva,

Sohasem gondoltam

Ilyen szép az élet.

Mióta ismerlek, azóta élek.

Bodor László

Budapest 2017.11.02.