Az élet, vagy mégsem?

Megszületsz,
Sírsz, nevetsz.
Nevelnek,
Vezetnek,
Tanítanak élni,
Gondolkozni, vagy félni?
Gondolkozol?
Csak, dolgozol!
Hiszed,
Ez az élet!
Majd, jön egy pillanat,
Ez lenne a gondolat?
Álmodsz valami boldogat,
De a fejed még bólogat.
Lázadni kezdesz,
Ez már a vég, nem a kezdet.
Boldogan mosolyogsz,
Látod, az élet nem rossz.
Nem érhet el a gonosz,
Mert Te a túlvilágról mosolyogsz!

Bodor László
2017.04.24.

Szeretve élni...

Szeretve lenni,
Énekelni, nevetni.
Táncolva csevegni,
Jó nekünk? Megtenni!
Feltétel nélkül szeretni,
Valakiért remegni,
Vele lélegezni,
Elfogadni!
Nem változtatni,
Csak szeretni.
Élvezni a Napsugarat,
Mi szemeiből árad.
Meglátni a virágokat,
Suttogni, bókokat,
Mi szívedből fakad.
Lopkodni a csókokat,
Megtaláltad boldogságodat
Nem akarsz tovább lépni,
Csak szeretve élni...
Énekelni, nevetni,
Jó nekünk? Megtenni!
Nem változtatva elfogadni,
Feltétel nélkül szeretni,
és szeretve lenni...

Bodor László
2017.04.24.

A huszonegyedik század paradoxona...

Van-e még talpalatnyi földje e-Hazának,
Mit idegen lábak még nem tiportak?
Van-e még tenyérnyi hely,
Ahol nem kiontott magyar vértől zöldell?

Mégis, mégis a magyar és idegen ifjak,
Az Andrássy úton tivornyáznak.
Esznek, isznak, drogoznak,
A Gender elméletről, szónokolnak...

Egy hős Nemzet, elsatnyult ifjúsága,
A huszonegyedik századi furcsasága.
Az egyetemen nem tanulnak ők történelmet
Helyette tanulják ők, a nemtelenségi elméletet.

A pódiumon angolul szónokol, a "meleg" orosz aktivista,
Mellette a "magyar tolmács" a fordítást felolvassa...
Majd elő mondja a rigmust, "ruszkik haza"
Az "egyetemista" tüntető tömeg? Boldogan skandálja!

Ez lenne egy hős Nemzet Ifjúsága?
Aki a regnáló Kormányt leváltja?
Ezek, nem negyvennyolcas, hős ifjak!
Vagy ötvenhatosok, kik a Hazáért haltak!

Ők a huszonegyedik század paradoxona,
Egy bátor nép, elsatnyult ifjúsága!
Van-e még talpalatnyi földje e-Hazának?
Mely, hős magyar ifjakat, példaként adna a világnak?

Van-e még e-honban, tenyérnyi hely?
Hol a Hősök vére hazafiakat nevel?
Hinni akarom! Él kiket, nem érdekel a drog, meg a Gender.
Kik csak egyszerű, Hazáját szerető, Magyar Ember!

Bodor László
2017.04.25.

Ballada egy szerelemről
Margit sziget

A vonatod a Keletibe, Szombat délben érkezett,
Zöldeskék szemed, némán ámultam, hogy nevet.
Fogtam kezed, öleltelek, boldogan csókoltalak,
Füledbe súgtam, hiányoztál, már nagyon vártalak.
Haza siettünk, hol már várt a pörkölt nokedlival,
Ahogy szereted, csípős vegyes vágott savanyúval.
Nagyra nyílt szemed a csodás pünkösdi rózsán,
Ugye ez az enyém? Drágám te gondoltál rám.
Lepakoltunk, ebédeltünk, beszélgettünk sokat nevetve,
Majd mosolyogva, huncutul rám kacsintottál,
Úgy e drágám most megyünk sétálni a szigetre?

Elindultunk, kéz a kézben, jó ízűen beszélgetve,
Az Árpád Hídon át sétáltunk a Margit szigetre.
Meg-meg álltunk a hídon, mint két szerelmes kamasz,
Szívünk, boldogságtól hevesen vert, virágzott a Tavasz.
A Duna méltósággal hömpölyögve, szikrázott a talpunk alatt.
Halk loccsanással nyugalomra intve, egy szeleburdi, kishalat
A szigeten az árnyat adó lombos fák, hívogatón bólogattak.
Leveleik a kíváncsi, langyos szellőnek, rólunk suttogtak.
Megcsodáltuk Szent Margit kolostorának romjait,
A kis állatkertet, a gólyákat, és a furcsa formájú tyúkjait.
Egy padon üldögélve, néztük a hajókat, a hömpölygő vizet,
Ámultunk mily lassan folyik, egy cseppet sem siet.

Követtük példáját, mi is tovább ballagtunk,
Útközben találtunk egy büfét, ott megálltunk.
A Tündérkém kapott egy üdítőt és kürtöskalácsot
Én egy sört, mi jólesett, már semmi sem hiányzott.
Elindultunk hazafelé, csendben leszállt az alkonyat,
Gyorsan sötétedett, árnyék ülte meg a padokat.
Mikor haza értünk, egy gyors vacsora,
Ágyba bújtunk, mert kora reggel felszállunk egy hajóra.

Bodor László
Budapest. 2013. 05. 26.

Balkon vers ...

Kiültem a balkonra,

A Napra,

Söröcskét kortyolgatva.

Kedvesemre várva.

Be vette magát a konyhába.

Nézegetem a virágokat,

hiányolom a csókokat

Élvezem az illatokat,

Még az árvácska is bólogat.

Jön egy gyenge szellő,

Konyhából, illat felhő.

Piros tojásokat festő,

Kedvesem, a szép nő.

Kiált értem....

még hányszor kérjem?

Pucold meg a répát,

portalanítsd a Tékát.

Indítsd el a porszívót

Emeld fel végre a hátsód.

Tegyél valami hasznosat,

Ne csak igyál naphosszat.

Egy darabig még zsörtölődik,

Majd beletörődik.

Én viszont, fel nem adom,

azon gondolkodom...

Ez aztán az álság,

Mint egy rossz házasság

Először még puszi, puszi,

Azután, te vagy a Húsvéti nyuszi....

Bodor László

Budapest. 2017.04.12.