Bodor László oldala
Bodor László oldala
Címer
     
Menü
     
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
     
Novellák

KÁVÉLIKÖR

(VIII. kerületi pillanatok)

Volt egyszer egy idõs nénike. Már olyan öreg volt, alig tudott
csoszogni-járni, de azért minden este lebóklászott a sarki kocsmába, és
ott a pultnál ledöntött egy féldeci kávélikõrt.
A kocsmában a tõrzsvendégek már jól ismerték, s nem bántották, igaz
viccelõdtek vele, de soha nem bántották volna meg.
Arra is nagyon vigyázztak, ezt más se tegye meg.
Történt egyszer, hogy új csapos, fiatal nyegle fiú került a kocsma
pultja mögé.
A nénike ahogy megérkezett, rögtön látta a változást, s kedvesen
odaszólt a fiúnak:-Gyönyörü hercegem.... ha adna nekem egy féldeci
kávélikõrt....
Mire a fiú nyeglén:-Te vén kurva... mit képzelsz, hol vagy a királyi várban?
Erre megfagyott a levegõ a kocsmában.
Nagydarab szeneslegények kezében megállt a korsó, szinte minden
megfagyott.
A nénike csak felemelte könnyes arcát, s halkan ennyit mondott:
Köszönöm fiam...Kitipegett a csendes kocsmából és soha többé nem látta
senki sem.De ezzel a történetnek nincs vége.
Másnap a csapost véletlenül eltalálta egy repülõ söröskorsó, ami több
hetes gyengélkedésre itélte. Aztán valahogy a hangulat változott meg.... a
tõrzsvendégek elmaradoztak, mig egy szép nap az utolsó is átköltözött a
másik sarkon lévõ kocsmába.Pár hónap leforgása alatt be kellett zárni a
helyiséget , mert nem volt forgalma.Idõsebb kocsmatõltelékek még a mai
napig is vissza várják a nénikét, s ha megfagy a levegõ,õk azzonnal fedezéket
keresnek. Mint mondják, azért mert, a kávélikõr -tündér szelleme benézett a
helyiségbe, és õk tudják itt
perceken belül kifog törni a verekedés , és kö -kövön nem marad.

by, Bodor Laszlo

 


Egy ember elment...

(VIII. kerületi pillanatok)

Sándor Károly egy budapesti nagyvállalat gépkocsivezetõje volt. A
többség csak Karcsikának, amig a barátai "Nyüzögének" hívták.
Nyüzögével való megismerkedésem egy vicc kapcsán kitõrt veszekedés
következménye volt.
Én abban az idõben a Vezérigazgató-nõ sofõrje voltam, és mint ilyen elég
nagy orcával rendelkeztem. (Karcsika akkor még!!!) abban az idõben
kezdett nállunk, és kötelességének érezte, hogy én legyek  véget nem érõ
vicceinek elsõ áldozata. Egy ovatlan pillanatban nyers krumplit dugaszolt
a Volga tipusu személyautó kipufogó csövébe. Természetesen, amikor
elakartam indulni az autó nem indult. Azonnal ellenöriztem a benzint, a
gyujtást, de minden rendben volt. Az autó mégsem indult. Nekem ugyan
már az elsõ pillanatban gyanus volt, hogy a vállalat összes
gépkocsivezetõje véletlenül éppen ott tartózkodott a helyszinen. De amig a
szerelõk meg nem találták a krumplit, nem gyanusitottam senkit. Na de
azután mikor a fõszerelõ a krumplival a kezében megkérdezte: "Lacikám
nem elég a fizetésed, hogy háztájji kertet csináltál a Volgából?" Én elsõ
dühömben neki ugrottam a hozzám legközelebb álló embernek, és
veréssel fenyegettem, ha nem mondja meg ki az aki szórakozik velem.
Ekkor a vigyorgó csoportból elõlépett egy 160 cm magasság körüli
vékony kis emberke, és csendesen bemutatkozott. Szervusz Sándor
Károly vagyok az újfiú. Remélem vagy annyira inteligens, hogy nem
haragszol meg ezért a kis tréfáért. Nem tudom mi történt, de valóban
elszált a mérgem.
Egy biztos nem az én inteligenciám, hanem sokkal inkább az Õ mosolya,
és bátor kiállása volt, ami oldotta a feszültséget. Ettõl kezdve ( Én
ekkor figyeltem fel rá ) megváltozott minden. Sokkal barátibb lett a
kapcsolat az emberek között. Együtt kezdtük ünnepelni a névnapokat,
születésnapokat, és ilyenkor Nyüzöge volt aki haza fuvarozott mindenkit
az én Volgámmal. Õ volt köztünk aki sohasem ivott alkoholt és mégis
mindig vidámsággal, tréfákkal füszerezte amúgy egyhangú életünket.
Elõfordult, hogy éjjel 2 -órakor felhívtuk, hogy valamelyikünknek
szüksége van mentésre. Õ mindig zokszó nélkül állt a rendelkezésünkre.
Pedig az élet nem bánt vele sem kesztyüs kézzel. 46 éves korára már a
harmadik házasságában élt. Hajnikával harmadik feleségével, aki ugyan
húsz évvel fiatalabb volt nála,mégis úgy nézett ki végre megtalálta az igazi
párját. Sohasem felejtett el virággal kedveskedni neki, és amúgy velünk is
megváltozott. Féktelenebb lett, sürgött-forgott, egyre több és szilajabb
viccet engedett meg magának.Szinte érezni lehetett,hogy vibrált körülötte
a boldogság. Igy köszöntött be Hajnika 26. születésnapja. Nyüzöge össze
hivta az egész társaságott, és mindenkit meghívott szombatra egy pohár
pezsgõre az Akadémia nevü presszóba.
Szombaton a presszó különtermében egy kb.30 fõs társaság gyült össze.
Férjek feleségek, barátok, barátnõk, beszélgettünk, iszogattunk,
jóléreztük magunkat, az idõ gyorsan telt. Éjfélkor elkezdtük a pezsgõs
üvegeket kibontani. Mindnyájan felköszöntöttük az ünnepeltet. Valaki
egyszer csak elkiáltotta magát Nyüzöge te nem iszol egy pohár pezsgõt a
feleséged egészségére? Mire mi korusban követelni kezdtük: Pezsgõt
Nyüzöge! Pezsgõt Nyüzöge! Õ ivott azután megint és megint, ezután
nemsokára hangos szóváltásra lettünk figyelmesek. Egyik kolégánk a
külsõ teremben összeszólalkozott egy másik társasággal. Mi persze
azonnal megindultunk, hogy kimentsük a kolégát. Természetesen ebbõl
még nagyobb ribillió lett.
Elcsattant egy-két pofon is. Késõbb senki nem tudta miért, de már az
utcán voltunk. Az egyik fiatalember elkezdett szaladni az üllöi úton a
Ferenc körút felé, Nyüzöge meg utánna. Egyszer csak a fiatalember
megállt, megfordult és a mi kis nyüzögénk beleszaladt egy rettenetes
pofonba. A fiatalember meg eltünt az elsõ kereszt utcánál. Mire mi
odaértünk Nyüzöge már eszméletlen volt. A mentõsök gyorsan kiértek és
a Baleseti Klinikára szállitották a barátunkat. Még három napig volt
komában, azután meghalt. Azt már késöbb tudtuk meg; mikor beértek a
korházba, magáhoztért, és azt kérte a Hajnika fogja meg a kezét. Mikor a
Hajnika megfogta a kezét, rámosolygott a feleségére lehunyta a szemét és
soha többé nem nyitotta fel!


by, Bodor Laszlo

Copyright, 2006

 


Család

( VIII. kerületi pillanatok )

 

Szegények voltak, de becsületesek.

Igaz, Apa és Anya láttak jobb napokat, de mára már csak prolik voltak.

Az apa katonatiszt volt a háború előtt, de a háború után leszerelték

És két évre internálták, mint megbízhatatlant. Anya meg egy jó módú úriházból származott de a háború után nekik is mindenük odalett. Ma anya egy étteremben dolgozik, mint konyhalány és apa meg rakodómunkás egy bútorgyárban.

Miután a háborúnak vége lett, elköltöztek vidéki házukból Pestre.

A Józsefvárosba új életet kezdeni. Két fiuk és egy kislányuk született.

Az apa nagyon szigorúan, katonásan nevelte a gyerekeket.

Az anya próbált mindig az ütközőpontban lenni, és nagyon sok mindent el tudott érni az Apánál. Ilyen engedmény volt az is, hogy ha a gyerekek jól viselték magukat egész héten akkor a család vasárnap délután együtt ment el a moziba.

A gyerekek ezt nagyon szerették, mert a mozi után együtt beültek a sarki cukrászdába és apa teljesen felengedett, este meg szépen megterített asztalnál vacsoráztak és beszélgettek a filmről.

A gyerekek ezt mindig élvezettel hallgatták. Történt egy vasárnap délután

- a legidősebb fiú 11, a középső 8, s a kislány 5 éves volt -, hogy a család valami Belmondo filmet nézett meg. Este, mikor apa és anya elkezdtek beszélgetni a filmről, a legidősebb fiú összetekerte a szalvétát és a szájába tette, mint a cigarettát.

Apa rászólt:

- Mit csinálsz.

-  Semmit csak a Belmondo is így tett a filmben, miután megvacsorázott rágyújtott egy cigire.

Mire Apa:

-  Ó hát dohányzik is már a fiatalúr… s ezzel meggyújtott egy szál gyufát és a gyerek felé nyújtotta. És az a kis buta gyerek , mielőtt végig gondolta volna mit csinál, a láng fölé tartotta a szalvéta- cigarettáját. Hatalmas fájdalom hasított egy pillanat alatt a gyerek szájba, de még fel sem szisszent. Már régen megtanulta, ha sírni kezd, akkor csak még rosszabb lesz, mert akkor jön apa és a katonaiskolai módszere.

Akkor apa felállt az asztaltól és dörgő hangon kinyilatkozta:

Remélem, most megtanultad édes fiam, hogy egy jövőbeli katonatiszt nem majmol pojácákat!

A fiú kihúzta magát és büszkén ránézett az apjára, s azt mondta:

 - Igenis, apácska!

De abban a pillanatban tudta, érezte ő, nem akar katonatiszt lenni.

Ő inkább Belmondo szeretne lenni – de ezt megtartotta magának.

Másnap a gyerek az uzsonnapénzén, nem a két deci tejet és a sós kiflit vette meg, hanem elment a dohányboltba és vásárolt öt darab Munkás cigarettát.

Alig várta a fiú, hogy vége legyen a tanításnak, hazarohant és a pincébe rágyújtott az első cigarettájára.

Nagyon rosszul lett, de azt mondta magának:

Én egy katonatiszt leszek, és ha egy pojáca el tudja szívni ezt a szart, akkor én is.

A fiú azóta felnőtt, nem katonatiszt és Belmondo sem lett belőle.

Viszont dohányzik.

A történethez még hozzá tartozik, hogy apa százados volt Osváth Jenő tábornok hadosztályában, akik miután az oroszok elfoglalták a Hungária körúti laktanyát, egy hideg téli éjszakán körbefogták a laktanyát és halomba lőttek mindent és mindenkit és hajnalban visszavonultak a várba.

Ludovikás volt-, ha hallottál róluk. És – végül is – ezért internálták.

A gyerekeinek mindig azt mondta:

- Most csak egy tróger vagyok, de ti emberek lesztek. 

 

Bodor László

San Francisco 1998. 06. 30.

 


 

A Felelejtés

A lány végre rászánta magát, és elindult.

Elindult megkeresni az Időt. Hiszen orvosra volt szüksége, s azt mondták, az Idő minden sebet begyógyít. Márpedig igen régóta viselte azt a sebet magán, mely furcsa módon sehogyan sem akart behegedni. Néha úgy látszott, már-már eltűnik, de elég volt egy zaklatott álom, egy illat, mely megtalálta, egy zene, mely fülébe kúszott, vagy egy ismerősnek tűnő mozdulat, és a seb újra és újra felszakadt. S ilyenkor újra érezte azt a régi szinte édes fájdalmat, amit szeretett volna már elfelejteni.


S most itt van, hogy gyógyírt keressen a bajra. Becsöngetett. Egy férfi nyitott ajtót, s mosolyogva betessékelte. Azt mondta, ő a Felejtés, és régóta dolgozik az Időnek. Hellyel kínálta a váróteremben, ahol már igen sokan ültek. Nem látott egyiken sem sebeket. Igaz, az övé sem látszott. Annál szembetűnőbb volt a tekintetek furcsa, megtört fénye. Mind ránéztek, mikor belépett, s csöndesen helyet szorítottak maguk mellett. Csend volt. Nem szólt senki egy árva szót sem, csak lopva tekintgettek egymásra. Az nyilvánvaló volt, hogy mindannyian valamilyen sebet kívánnak eltávolíttatni. S hogy ki mekkorát, azt a tekintete árulta csak el. Hirtelen lesütötte a szemét, nem akarta, hogy a többiek szánakozzanak rajta, miféle bánatot hordoz. Bár lehet, hogy semmiség a többiekéhez képest, s akkor meg furcsának tűnhet, hogy ő is itt ül.



Lassan fogytak mellőle a páciensek, s egyszer csak ő következett. Ott állt szemben az Idővel, s hirtelen nem tudta, mit is mondjon. Számonkérje, hogy miért nem tette eddig a dolgát? Vagy töredelmesen bevallja, hogy valójában nem is akar felejteni? Az Idő, mint aki megérezte vívódását, lágyan a vállára tette a kezét, s mélyen a szemébe nézett. Kérdések nélkül is látta benne az éveket, az átvirrasztott éjszakákat, a mosolytalan órák kínkeserveit. S ahogy ott álltak szemtől szemben, megértette végre, az Idő fölötte áll mindennek. Uralja őt, de szereti, és az ő oldalán áll. Ekkor, szinte varázsütésre, belépett a Felejtés. Kettejük közé lépett, és megkérdezte: akarsz engem? Itt és most? A lány könnyekkel a szemében bólintott. A férfi átölelte, és lágyan, de határozottan megcsókolta.


Nem tudta, mi történt ezután, csak arra emlékszik, hogy az Idő már sehol sem volt, megszűnt létezni. Mint az a seb, mely már csak egy apró foszlány az emlékei között.


/ismeretlen szerző/

 


 

Egy történet, amit ha sikerül megfejtenetek, nem is olyan nagy marhaság:-)))



Tegnap, és tegnap éjjel egy gyermekkori barátommal iszogattam, és miután lefutottuk a tisztelet köröket és kellő mennyiségü pálinkáspoharat összetörtünk. Azt találta ki, hogy írjak le mindent, amit gondolok, és kimondok, mert igy születnek a világ remekművei. Mivel a Lacival sok mindent túl éltünk az általános iskolával kezdve a Zrinyi Miklós katonai akadémiáig (ahonnan egyszerre rugtak ki bennünket) Szóval hallgattam rá, hátha most az egyszer igaza lesz)) Tehát rátok bízom a titkom, mondjátok Ti el, remek mü, vagy csak egy részeg hagymázos gondolatai)))
És akkor… képzeld el az autóm ELINDULT!!! Hihetetlen! Én tök elcsodálkoztam. De olyan jól esett, jó kis kocsi – Opel Astra.. Persze rögtön beül, indit, gáz, szuper volt. Ahogy beültem eszembe jutott, most hova? Nem mintha nem lett volna célom, csak éppen gondoltam – Máshová is mehetnék. Természetesen nem oda mentem, ahová szerettem volna, hanem bárhová. És egyszer csak az uton találtam magam. Isteni érzés vot! Sőt mentem és mentem. Nyomtam a gázt, ezerrel. Te tudod ez milyen érzés? Szuper!!!!! Nyomod a gázt és kész!!!! A kocsi pedig nem megy sehova, kell ennél jobb? Ez maga a csoda ISTENI! Robogtam, persze ez úgy hangzik, mint egy ősrégi film – de úgy érzed iszonyu jó. És akkor eléd lép egy ló. A ló egy állat. Tudod, hogy egy ló mekkora? Akkora! Nagy! És én nekimentem. Szerencsére csak érintőleg, éppen hogy.
És a Ló szólt: Uram ön nekem jött!
Azt hittem, hogy összepisilem magam.
Ló: Ön elütött engem.
Én: Hát, ja.
Ló: Lehet, hogy eltört a lábam
Én: Hát, ja.
Ló: És akkor most mi lesz? Mentőt hiv, vagy nem?
Én: Hát, ja.
Ló: De most nem?
Én: Hát, ja.
Ló: Ember, ébresztő, gondoljon rám is!!!
Én: Hát, ja és gyorsan elővettem a telefonomat, hívtam a mentőket.
Mentő Halló!?
Én: Mondom, egy lovat…
Mentő: Ne mondja a fenébe…
Én: De…
Ló: Úgye mondtam!!!
Én: Rendőrség: Tünj a pi…ba Te búnkó!!!
Ló: Haza visz?!
Én: Én????
Ló: Miért ne?
Én De…
Haza a hatodik emeletre? Ott mit csinálok vele? Leszaladok a piacra, veszek kávét, répát vagy mi, esetleg megágyazok neki. De ha tényleg el van törve a lába? Akkor mi van?
Ekkor beült az autóba. Jobboldalt, én meg majdnem kiestem baloldalt. Egy ló a kocsiban (kettő, egy László is).
Ló: Nyugi, nem tört el semmim!
Én jó…
A mindenit otthon a feleségem azt mondta – helyesbitek kérdezte, mit adsz neki vacsorára?!
Csak néztem ki az arcomból. Eszembe jutott, hogy van répa meg minden. Adtam neki. Azt mondta köszönöm.
Ló: Köszike mindenért, jól vagyok, hogy jutok haza?
Én: Hova?
Ló: Haza. Tudja én nem itt lakom, hanem a XVIII.-ik kerületben.
Én: Hol???
Ló: Szóval nem itt. Hogy jutok haza?
Én Hát?!!
Ló: Na, jó pénze van? Nem sok csak taxira kell párezer forint.
Én: Aha….
Nézd!
Bámulod a TV-t, pedig én nem mögötte hanem előtte vagyok. Én vagyok az az ember akiből nincs más, ha lenne akkor én lennék azok, igy persze sok hibám van, sőt főleg sok. Persze én hibátlan vagyok.
Nézd!
Itt ülsz mellettem, én pedig melletted Egymás mellett ülünk.
ÉS???????????
Látod? Te is ott ülsz, ahol én szeretnék!
Ezenkivül  még mondtam sok fenkölt dolgot, de az már nem fért ki a papírra, igy aztán a jótékony feledés homályába merültek)))


Copyright:Bodor László 2009.11.28. or 29:-)))

 


 

A halál torkában.

Freddy és Less szinte megmeredve lapult egy hatalmas pálmafa tövében a természet kivájta gödörben. Nem szóltak egymáshoz egy szót sem, miről is beszéltek volna, hiszen mind a kettőjüknek az a görcsös félelem szorította el a torkát. Csak a szemük pásztázta a sötétséget. Fehér vizpára gomolygása szakította meg a sötétséget. Egyszer csak egy árnyék suhant el tőllük kb 5 méterre. Első pillanatban azt hitték csak az éjszaka, és felcsigázott érzékszerveik játszanak velük, és csak egy ködfoszlányt lebbentett odébb az őserdei forró légmozgás.
De aztán, még egy és még egy ferde szemű kísértet suhant el előttük Még a lélegzetüket is visszafojtották, ha tehették volna eltűnnek onnan, mint a kámfor. Nem kellett szólniuk, mind a ketten tudták a vietkong felderítők
osonnak az éjszakai pihenőjüket tartó amerikai tábor felé. Most mit tegyenek, ha megmoccannak az ő nyakukat, vágják el, ha lapulnak, akkor a társaik életét oltják ki álmukban. Még délután szakadtak le egy felderítő szakasztól amelyik a tábor kiépítésére a legalkalmasabb terepet próbálta felderíteni. Az őrmesterük kihajtotta belőlük a szuszt, és a folytonos durva beszólásaiból lett elegük, ők összenéztek és aztán csak észrevétlenül itt ragadtak a hatalmas pálma békét nyújtó fedezékében. Már bánták. De erre most nem volt idejük, mert hirtelen egy egész nagy csoport kezdett el előttük kibontakozni. Összenéztek és elkezdték a derekukon a gránátokat kibiztosítani. És mintha csak egy gombot nyomtak volna meg egyszerre elkezdték a gránátokat a csoport közé dobálni. Majd az M16-osokból összehangolt tűzet zúdítottak a fájdalmas kiáltásokkal megtelt sötétségbe. Nem lehetett tudni mennyi ideje pásztázták a sötétséget a lövedékeik, de egyszer csak jobbról géppuska kezdett el iszonyatos hangerővel ugatni, és Less csak érzékelte, de nem hallotta, hogy vijjognak a lövedékek a füle mellett.
Bevetette magát a mélyedésbe, Freddy már ott feküdt és a szája sarkán folyt a vére. Közelebb kuszott hozzá és akkor meghallotta Freddy suttogását „ lőj fejbe és pucolj innen”. Shut a fuck up! No! Válaszolta és próbált gondolkodni, mikor észre vette, hogy a géppuska egyre távolabbról szórja a halált. Mikor már elég biztonságosnak ítélte meg a terepet, Freddy M16-osát is a saját nyakába akasztotta, a vállára vette bajtársát, és amilyen gyorsan csak tudott a dupla teherrel elindult abba az irányba amerre a tábort sejtette. Már hajnalodott, mikor meghallotta a helikopterek jellegzetes kerregését szemből, majd azt is érzékelte, hogy egyre forróbb lesz körülötte minden, tudta napalmot szórnak az őserdőre. Ezek szerint sikerült a figyelmüket felkelteni nyugtázta magában, és megújult erővel indult meg előre. Egyszerre csak árnyakat látott meg maga előtt, Freddyt óvatosan letette egy fa tövébe, és felkészült a halálra. Egyszerre csak egy öröm ujjongás szakadt fel a mellkasából, felismerte az őket kereső bajtársakat. Mire a táborba értek Freddy elvérzett. Őt rögtön letartóztatták a tábori csendőrök. De akkor ez már egy cseppet sem zavarta. Délelőtt a Hadbíróság elé vezették, elítélték a büntetése két hétig latrina felügyelőnek osztották be, az engedetlenségéért és a leszakadásért. Ugyan akkor a hősies helytállásáért tizedessé léptették elő. Az egész felhajtásból csak az őrmester gúnyos mosolyát jegyezte meg. Rögtön elfoglalta helyét a latrináknál, be bújt az egyik bodega mögé, és kitört belőle a hangtalan gyógyító zokogás. Délután mire össze tudta szedni magát elment a tábori kórházba, hogy még egyszer megnézze halott bajtársát. Freddy arca nyugodt volt és mintha mosolygott volna. Átvillant az agyán talán örül, hogy számára véget ért ez a mocskos háború, de lehet, hogy csak azért mosolygott mert nem magányosan kellett meghalnia az őserdőben. Esteledett mire elfoglalta pihenőhelyét, persze megint az őrmester volt akit először meglátott. De most sehol sem volt az a délelőtti gúnyos mosoly, sőt mintha szánalom csillant volna a sötét szeme mélyéről. Lehet, hogy mégsem az a kegyetlen vadállat az őrmester? Gondolta, és bevackolta magát a földön a sátor legtávolabbi sarkába…

Bodor László

Budapest. 2011.05.11.


Minden jóra fordul

A Sebes-körös partján egy csendes kis faluban, Biharugrán élt Kelemen András, a felesége Margit, lányuk Róza és fiúk, kicsi András. Szorgos munkával éltek. Múltak az évek, Róza lassan eladó sorba került. Már gyűjtögették a kelengyéjét, sőt néha-néha szóba került az alkalmasnak tartott férjjelölt, a falu legmódosabb gazdájának a fia, Balogh Áron neve is. Egyszer aztán vége szakadt a nagy idillnek, a szomszéd faluba, Magyarhomorogba költözött Budapestről a Társi család, nekik is volt egy legény fiúk, ez még nem lett volna baj, de szegények voltak, napszámból tengették az életüket és az ő Laci fiúk és a Kelemenék Róza lánya bizony egymásba habarodtak. Lett is ebből nagy patália. Margit mindenféle pletykákat sugdosott férje ura fülébe, hogy így az a betyárfajzat, úgy az a pesti aszfalt koptató, hogy már három tisztességes, jóravaló helyi legény fejét is beverte a kocsmában. A jó András uram, csak hallgatott, de mikor Margit asszony azt is a fülébe súgta, hogy a három jóravaló legény közt ott volt a Balogh Áron is, hát magához rendelte Róza lányát és kemény atyai szigorral ráparancsolt, tartsa magát távol attól a pernahajdertől. Persze Margit biztos akart lenni a dolgában, ezért újabb fortélyt eszelt ki, addig tüzelte urát, hogy vesztegessék meg azt a pesti stricit, mert az mindenre képes. Kihívták a Körös partra, hogy a lányos apa szeretne vele szót váltani. Így is történt. A megbeszélt időpontban András és Kicsi András elindultak, Laci már ott várta őket a parton, de a magyarhomorogi oldalon. Ő már látta, itt nem lesz találkozó, mert a Sebes-Körös megáradt és a vize már átfolyik a keskeny fahídon, ami a túloldalra átvezet. A két András is látta a nagy vizet, de Kicsi András nagy esztelenül megindult a túlpart felé. Alig lépett hármat és már vitte is az ár, az apa megdermedt a látványtól. Mire kiáltani tudott volna, addigra már Laci hatalmasakat szökkenve bent volt a híd közepén és amilyen közel csak tudott a gyerek mellett termett a vízben. Két ügyes mozdulattal a hátára fordította a fiút és a bal karja alatt átnyúlva a fejét kiemelve a vízből, háton úszva elindult az apa felé. Hosszú percekbe telt mire az apától jó száz méterre a partra evickélt. Már az öreg Andrással, partra húzták a fiút. Még segített az apának a szekérre feltenni a gyereket. Mikor az öreg a lovak közé csapott és köszönés nélkül távoztak, még hosszan utánuk nézett és mint ha azt mormolta volna a fogai közt „ viszontlátásra!” Így telt egy hónap, mindkét faluban az árvíz elleni védekezéssel voltak elfoglalva. Kb. egy hónap után a Kicsi András üzenettel érkezett Társi Lászlóhoz, tisztelettel meghívunk házunkba a holnapi vasárnapi ebédre. Kelemen András és családja. Laci másnap délelőtt megfürdött a kútnál és a legszebb ruháját, az érettségiző öltönyét öltötte magára. A nadrág és a fehér ing csak-csak ráment, de az elmúlt három év vidéki élet nagyon megerősítette a vállait, így a zakó csak panyókára vetve került rá. A Kelemen házhoz érve a házi gazda pálinkával várta a kert kapuban. Majd bekísérte a házba és leültette a terített asztalhoz ahol már a család többi tagja várta. Majd az asztalfőre ballagott elégedetten végignézett családján és csendesen ennyit mondott: „ Róza lányom, ülj oda a párod mellé, mert az úgy illik.” Margit mosolyogva Lacira nézett és a tekintetében benne volt: „Na most már két fiam van!”

Bodor László

Budapest 2012. 07. 26.


 

Szeptember elején Budapestet egy újabb hő hullám öntötte el. A globális felmelegedés, vagy csak a nyár utolsó rúgása, de a hőmérők újra 38 fok fölé kúsztak. Az emberek tikkadtan álltak sorba, egy pohár vízért, vagy a Vörösmarty téren a cukrászda előtt egy fagylaltért. A cukrászda előtt ácsorgott egy 8 év forma kisleány is. Könnyű kis ruhácskábanmezítláb, a kis pénzecskéjét, kicsi markában szorongatva. Mikor végre sorra került, boldogan mondta ki a várva várt mondatot. „Egy gombóc vaníliát kérek” a pultos rá nézett és megkérdezte: „aztán olvasni tudsz -e „ Mire a kisleány büszkén: „igen tudok, már másodikos vagyok” A személyzet ránézett nagy komolyan és közölte ítéletét. „ Ha tudsz olvasni menj ki az ajtó elé és hangosan olvasd el nekem mi van a táblára írva” A kisleány büszkén megindult a kíváncsi szemek kereszt tüzében az ajtó felé. Mikor oda ért, elkezdte tagoltan olvasni a táblát: „ HA NINCS CIPŐD, NINCS KISZOLGÁLÁS ” Elkezdtek folyni a könnyei és lehajtott fejjel megindult az utcán elfelé a cukrászdától. Körül-belül 5 métert tehetett meg mikor egy hatalmas kéz nehezedett a kis vállára. Állj csak meg Tündérke! Itt az én cipőm igaz 43-as, de én már annyit csoszogtam benne, hogy belefáradtam, most rajtad a sor. Én leülök itt a járda szélén nyalogatom a fagylaltomat, és megvárom míg vissza hozod a cipőimet. Így is tett leült és lerúgta a cipőit, kedves mosollyal nyújtotta a kisleány felé. A leányka bele lépett a hatalmas csónakokba és büszkén vissza csoszogott a cukrászdába. Az emberek mosolyogva félre álltak az útjából és rögtön a pulthoz engedték. A pultos megpróbált jópofásodni: „Ezt, mivel ilyen ügyesen megoldottad én adok neked egy plusz gombócot” Mint derült égből a villám csapás jött a válasz: „Köszönöm, de én csak egy gombóc vaníliát kérek, erre van pénzem” Mikor megkapta a fagyiját köszönt és kicsoszogott a nagy emberhez, akinek nem csak a teste, és a lába volt nagy, de a szíve volt a legnagyobb. Illedelmesen megköszönte a cipőket, és szaporán nyalogatva a fagylaltját, nehogy egy csepp is kárba vesszen, sietősen kapkodva pici lábait a forró aszfalton eltűnt a sarkon. A nagydarab ember még egy ideig mosolyogva bámulta a kislány útját, majd komótosan felhúzta a cipőit és elindult az ellenkező irányba...

Bodor László

2012.12.01. Budapest


A 2012-es év legnagyobb cikije...

 

Valamikor az ősz folyamán a kis Drágámmal az Ország egyik wellness fürdőjében töltöttünk egy hétvégét. Én mint bizonyos kort megért férfiember készültem. Megdumáltam a kolléganőimet hozzák már egy kicsit rendbe a fejemet. Már az is furcsa volt, hogy nem nagyon kérették magukat, pedig különben két igazi hárpia, de nem fogtam gyanút. ( Mind a ketten 30 alatt vannak, ezért aztán nem nagyon foglalkoztam vele mikor könnyedén bele egyeztek a sminkem elkészítésébe ). Szóval megbeszéltünk egy időpontot és ők eljöttek hozzám. Ittunk egy két pohár bort aztán Ők nagy vihogva nekiálltak a fejemnek. Mit mondjak mire végeztek, nekem nagyon tetszett amit láttam. Deres őszes halánték, igazi fekete Jávor bajusz, komolyan úgy éreztem simán letagadhatok egy húszast. Szóval úgy gondoltam nagyon szerencsés vagyok. Mikor végre elmentek nekiálltam a fanszőrzetemnek. Mire végeztem, olyannak gondoltam magam mint egy Adonisz. Eljött a nagy nap találkoztunk és én mint aki tisztában van előnyeivel úgy viselkedtem mint egy igazi dzsigoló. Elindultunk és én végig vittem a prímet, ez kb 4 óra út volt, de nem esett nehezemre, az volt a meggyőződésem én vagyok a világ legtökéletesebb pasija. Bejelentkeztünk, és rögtön mentünk is a fürdőbe. Ehhez tudni kell, amíg kint vagyunk a közösségi térben a fürdő ruha kötelező, de ahogy belépünk a szauna térségébe csak úgy közlekedhet az ember mint ahogy megszületett. Meztelenül. Szóval alig vártam, hogy beérjünk a privát zónába, az én kis Drágám egy gyönyörű Nő, és szerintem Ő is készült mert, folyamatos bizsergést éreztem, pedig csak fürdőruhában volt. Végül is eljött a nagy pillanat, én még beképzeltebb voltam mint valaha. A kis Drágám a feszes melleivel , és popsijával, csodálatos hátteret adott bevonulásomnak. Ráadásul még szerencsém is volt, csupa aszott seggű vén ember volt jelen egy pár szégyenlős fiatalabb hölggyel. Szóval a csúcson éreztem magam. Egy csodálatos nővel az oldalamon, gyűjtöttem a vágyódó pillantásokat. De azt hiszem kicsit túlzásba vittem az öncsodálatomat. Eljutottunk a bárig, és én elkezdtem megcsodálni a pultos hölgyet, felül semmi, alul semmi, szóval fent akadt a szemem. Az én kis Drágám csak tűrt egy darabig, de mikor a pultos hölgy, lehajolt és feltárta nekem csodálatos alsó testét, csak annyit mondott: Drágám szólnod kellene a fodrászodnak, a bajuszod túl fekete, a hajad meg túl ősz, így nem látszik, hogy már elmúltál 64 éves... Mi ebből a tanulság? Az ember gyereke nézelődhet, kereshet, talán még találhat is, de mikor arról van szó, hogy megtaláltam-e a párom. Azt kell mondjam, kevés olyan szerencsés ember van mint én! Szeretlek Drágám!


 

A megvilágosodás reménye.

A férfi ült a temetőben egy padon, és az alkonyatban nézegette a milliónyi égő gyertya fényét. El volt keseredve. Kereste apja névtábláját az obeliszkeken, de sehol nem találta. Ezért elhúzódott egy félreeső helyre, és meggyújtotta a magával hozott mécsest. Miközben a gyenge lángocskát figyelte arra gondolt mennyi mindent kellett volna még megbeszélni az apjával. De sem idő sem figyelem a másik iránt nem volt. Most meg már késő, és még a névtábláját sem találja. Egyszer csak arra lett figyelmes, a pici lángból milliónyi szikra pattant ki, és a szikrák össze álltak egy emberformává, majd szemben állt vele egyszerre fiatalkori önmaga! A fény ember megszólalt az apja hangján, ahogy csak ő emlékezhetett rá. „ fiam ne szomorkodj, gyere megmutatom azt a fránya táblát, ha ennyire elkeserít” Ezzel elindult az egyik közelben álló emlék oszlop felé. A férfi felállt és önkéntelenül, szinte álomban követte. Ahogy ránézett az oszlopra azonnal meglátta a nevet amit előtte, órákig keresett, végtelen nyugalom és boldogság szállta meg a lelkét. Rá nézett apjára és csak annyit mondott „köszönöm Apám”. Ekkor már biztos volt benne az apja áll mellette! A fényember megint megszólalt „ gyere fiam még sok megbeszélni valónk van, üljünk vissza oda a padra a mécsesed lángjához” Leültek a padra, a férfi apja szemébe nézet és nagyon halkan mintha csak magának mondaná, elkezdett beszélni: Tudod Apukám, én mindig nagyon szerettelek és a példaképem voltál, de valahogy mindig úgy alakultak a dolgok, hogy ezt soha nem tudtam elmondani. Az én makacsságom, vagy csak a kicsinyes félelmeim, mindig visszatartott. Inkább keménynek próbáltam látszani, pedig ma már tudom akkor lettem volna igazán kemény ha nem szégyenlem az érzéseimet. „ Hagyd el fiam én ezt mind jól tudom, emlékszel mikor kijöttél ide hozzám egy üveg borral? Itt kiabáltál Apa, Apa hol vagy? Hoztam neked jó kis itókát. Gyere elő beszédem van veled! Akkor még nem mutathattam meg magam, mert még egyikőnk sem volt elégé érett hozzá, de ott sírtam veled és éreztem a fájdalmad. Most viszont figyelj rám, megkaptam azt a kegyet, hogy elmondhatok neked egy történetet. Ez már nagyon régen történt. A családunk 7 szilvafás nemes volt, mint azt Te is tudod, nem voltunk gazdagok, de szegények sem. De a legfőbb értékünknek a becsületünket tartottuk. A lényeg, hogy volt nekünk egy cselédlányunk, egy helyre kis menyecske, akire szemet vetett az egyik ősünk. Szegény kislányt addig szédítette amíg az kötélnek állt. Kilenc hónap múlva aztán felsírt a szerelem gyümölcse. Akkor ez az ősünk, hogy mentse a „becsületét”? Mindenféle tolvaj rágalmazó népségnek lehordva, kutyákkal zavarta ki a lányt a tanyáról. A leányanya elvánszorgott szülei kunyhójába letette gyermekét az édesanyja kezébe. Elrohant és bele vetette magát a folyóba.. Ősünk, nem csak megtagadta, de álnok módon még misét is mondatott a templomban, hogy Isten kegyelmezzen meg szerencsétlen bűnösnek. Aztán minden évszázadban született, egy fiú és leány aki az ők reinkarnációjuk volt, de valamiért soha nem tudták teljesíteni a küldetésüket. Most nagyon figyelj fiam, Te vagy a reinkarnációja ennek az ősünknek, és az a hölgy akivel három éve megismerkedtél az a leányanya akit egykor megtagadtál és ezzel a halálba kergettél. Értesz?” A férfi csak bólintani tudott, hang nem jött ki a torkán. Kezdte érteni a dolgokat történéseket, egy pillanat alatt megértette miért nem lehetett neki soha kislánya, mert már akkor megtagadta mielőtt megszületett volna. Kezdett megvilágosodni életének sok homályos érthetetlen történése. Visszaemlékezett szinte hihetetlen megismerkedésükre. A lány hideg elutasítására, majd mosolyogva gondolt lassú felengedésére. Később mikor már kéz a kézben sétáltak az utcán, hirtelen leszakadt egy nyári zápor ami talán az égiek boldogságtól eleredt könnyei voltak Gondolatban újra végig járta az eltelt három év történéseit. Érezte a szeretetet. Egyszer csak a távolból harmonika szó foszlánya csendült fel „Most a rónák nyár tűzében, ring a délibáb”. Ezzel egy időben újra hallotta apja hangját „ Fiam nekem most mennem kell, ne felejtsd el neked küldetésed van, mi bízunk benned, hisszük helyre hozod a vétked, tudod engem itt mindig megtalálsz” Mosolyogva kacsintott és eltűnt. Isten veled Apám! A férfi még egy darabig vakon bámult bele a sötétségbe, míg egyszer megint látta a milliónyi gyertya fény lobogását az esti sötétben. Felállt és könnyed léptekkel elindult az élők birodalma felé, a fény felé.

Bodor László

2013. 11. 03.


" Saját magunk szőjük a sorsunkat,

A jót is, a rosszat is,

Eltéphetetlenül.

Az erény és a bűn érintése

alig-alig hagyja rajta a kéznyomát."

 

 

"Mintha kihűlt volna az öröm a földön. Néha, pillanatokra, parázslik még valahol. Az ember lelke mélyén él az emlék valamilyen derűs, napfényes, játékos világról, ahol a kötelesség szórakozás is, az erőfeszítés kellemes és értelmes... Nézd meg az arcokat! Amerre jársz, a világban, a kis és nagy közösségeken belül, mennyire feldúltak az arcok, milyen gyanakvók, mennyi feszültség, feloldatlan bizalmatlanság, görcsös ellenkezés az arcvonásokban! Ez mind a magány feszültsége. Ezt a magányt lehet magyarázni, s mindegyik magyarázat felel a kérdésre, s egyik sem tudja igazán megnevezni az okot... És mentől mesterségesebb közösségeket építenek föl az emberek világán belül politikusok és próféták, mentől kényszeredettebben nevelik a közösségi érzésre már a gyermekeket is ez új világban, annál irdatlanabb a lelkekben ez a magány. Nem hiszed? Én tudom. S nem fáradok el beszélni erről. Ha olyan mesterségem lenne, amely módot ad, hogy beszélhessek az emberekhez... tudod, pap vagy művész, író... könyörögnék nekik, lelkesíteném őket, hogy térjenek meg az örömhöz. Felejtsék el a magányt, oldják fel. Talán nemcsak ábránd ez.

Egyetlen emberből kell megcsinálni azt a hangszert, amely minden dallamot érzékeltetni tud.

Azt kérded, mi az igazság, a gyógyulás, az örömre való képesség módja? Megmondom, két szóval.

Alázat és önismeret. Ennyi a titok.

... emberek között, akik valaha szerették egymást, nincs és nem is lehet soha igazi harag. Lehet düh, bosszúvágy; de harag, az a szívós, számító, váró harag... nem, ez lehetetlen.

... mert az életnek nem lehet új tartalmat adni, mert nem lehet az érzés nélkül élni, hogy szükség van reá a világban, valakinek, annak az egynek, elsőrendűen szüksége van reá.

Öröm, persze ez nem egészen pontos szó... Egy napon csendes lesz az ember. Már nem vágyik az örömre, de nem is érzi különösebben kisemmizettnek, megcsaltnak magát. Egy napon az ember tisztán látja, hogy mindent megkapott, büntetést és jutalmat, s mindenből annyit kapott, amennyi érdeme szerint jár neki. Amihez gyáva volt, vagy csak nem volt eléggé hősies, azt nem kapta meg... Ennyi az egész. Nem öröm ez, csak belenyugvás, megértés és nyugalom. Ez is eljön. Csak nagyon sokat kell fizetni érette.

Ez a legtöbb az életben: hogy marad utánunk valami, amiből haszna van a világnak, az embereknek.

Lehet, hogy nem vagyok hős, de nem vagyok gyáva sem, mert van bátorságom a szenvedélyeimhez." Az interneten olvastam ezeket a sorokat, miért is írom őket ide? Talán gondolat ébresztőnek, de lehet, hogy csak ilyen hangulatba kerültem. Szerintem viszont az ami történt, a 196-os busz megállójában: Mikor leszálltam a buszról én is azt gondoltam „részeg disznó”, de valahogy képtelen voltam tovább menni. A szemeimet vonzotta valami a férfi teste felé ahogy kétségbeesetten próbált a két kezére támaszkodni. Közelebb lépkedtem és megláttam mi volt ami nem engedett tovább menni. A két lába valahogy mintha nem tartozott volna hozzá, szembe álltak a lábfejei, szörnyű látvány. Még közelebb léptem és megláttam a mankóit is! Ekkor már rohantam, ne értsd félre, nem el, hanem az emberhez! Lehajoltam, hozzá, és a lehető legmegnyugtatóbb hangon, megkérdeztem. „ Tudok segíteni uram?” Az Ő válasza valami leírhatatlan kétségbeesést, és fájdalmat, hálát és reményt sugallt. „Uram ha segítene felülni a padra, hogy vissza tudjam csatolni a műlábaimat” Be nyúltam a hónaljához és megpróbáltam megemelni. Hát mit mondjak a szemeim elkezdtek kimászni az üregükből, ráadásul nem tudtam levenni őket a megelevenedett műlábakról. Persze egy kis trükkel, felfektettem a felső testét a térdeimre és kézzel lábbal felültettem a padra. Mire Ő felült valahonnan a semmiből ott termett egy babakocsit toló Anyuka. Megkérdezte: „ Tudok segíteni?”

Mondtam talán most már semmit, megcsörgetem a mentőket, és ők majd gondját viselik az úrnak. Erre szerencsétlen elkezdett tiltakozni, nem kell mentő, vissza csatolom a lábaim, és minden rendben lesz. A Hölgy megkérdezte: uram vegyek önnek egy üveg vizet? Nem tudom én azt kifizetni, jött rögtön a válasz. Én nem kérdeztem semmit, csak beszaladtam a közértbe és vettem egy üveg kristályvizet. Mikor vissza tértem megitattam, a babakocsiból előkerült egy rakás fehér törlő kendő és elkezdtük a csuklóját és a homlokát a vizes kendőkkel megtörölgetni. Egyre jobban lett, és azt kérdezgette, hogy fogom én ezt meghálálni önöknek. Csak az jutott eszembe, uram ha lábra áll és hazajut akkor már meg is hálálta! Haza fogok! Ezzel lábra állt és a két mankóval a hóna alatt elszaporázott a sarok felé. Mi összenéztünk a kismamával elmosolyodtunk és mi is elindultunk az utunkra. Gyönyörűen ragyogott a nap, Budapesten ma 33 Celsius fok volt!


 

     
Címer
     
Kedvenc oldalaim
     
digitális
     
Háttérzene
     
Számláló
Indulás: 2008-06-14
     

Hûsölj a nyári melegben egyedi módon - nézz jégkorong meccset! Nem tudod, hol kezdd? Adok pár tippet! ^^    *****    STITCHERS - Gyere és ismerd meg a Freeform csatorna sorozatát és annak színészeit! Épp San Diego Comic-Con lázban égünk!    *****    Portálépítés és portáldíszítés kezdõknek és haladóknak! Rengetek leírás, JavaScriptek , CSS ,HTML kódok,Naptár,Design!    *****    INGYENES HOROSZKÓP ELEMZÉS, ASZTROLÓGIA OKTATÁS! CSAK REGISZTRÁLNOD KELL!    *****    Re-Startoltunk! Egy SZEREPJÁTÉK, amelybe bármikor becsatlakozhatsz! Légy te is Hõs! Hõsregék RPG    *****    Erdõszéli tudósítónk jelenti: Marculábi cica éjszakai felfedezõútra indult! Gyertek ti is! Részletek a Mesetárban!    *****    Születési horoszkóp 1000 Ft. 3 év elõrejelzés 1000 Ft. Párkapcsolati elemzés 1000 Ft. Óriási nyári akció csak nálam!!!    *****    Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lor    *****    Bûbájos boszorkák - Charmed - Extrák - Érdekességek - Cikkek - Interjúk - Bûbájos boszorkák - Charmed - Charmed -Játékok    *****    Re-Startoltunk! Egy SZEREPJÁTÉK, amelybe bármikor becsatlakozhatsz! Légy te is Hõs! Hõsregék RPG    *****    Filmek itt!    *****    Ha szeretsz filmet nézni klikk ide! Klikk klikk    *****    "Revealing the truth is like setting a match on fire. It can bring light or set your world on fire." | PROJECT D.C.    *****    Megújult külsõvel vár Magyarország egyetlen Olicity rajongói lapja! Mindennap friss hírek a sorozatról és a párosról!    *****    Készítsd el saját horoszkópod ingyen,csak kattints!Fantasztikus akciók a fõoldalon,ezt nem szabad kihagyni! Látogas meg!    *****    BLOG, STORYK, KRITIKÁK, BESZÁMOLÓK, KEDVENCEK, DIVAT, SZÉPSÉGÁPOLÁS, LAKBERENDEZÉS, MINDEN AMI EGY BLOGRA KELL!    *****    Nyári akció,minden horoszkóp megrendelés 1000 Ft. Rendelj most szeretteidnek ajándék horoszkópot.Várlak az oldalamon!    *****    Gréti. 23. ExmisszusGyakornok. Jégkorong. Ottawa Senators. Jean-GabrielPageau. ErikKarlsson. Írás. Olvasás. Blog. (:    *****    Azt mondják, hogy amikor egy fõnix meghal, a hamvaiból egy sokkal szebb, sokkal erõsebb madár születik…    *****    Fantasztikus nyári akció,minden horoszkóp megrendelés 1000 Ft. Rendelj most szeretteidnek ajándékot.Várlak az oldalamon!