A Balkonon...

Tavaszi délután, csendesen ülök a balkonon

Kék füstkarikákat fújva, dohányzom.

A Tavaszi virágok mesélnek nekem,

Te vagy a kedvesem, Te vagy a szerelem.

Élvezem a Tőled kapott kegyet,

Nézem szemben, a zöldülő hegyet.

A színes jácintok, kis fehér virágok,

Te jelented nekem, a világot.

Mosolyogva tavaszt hoznak a cica barkák,

A napfényben a virágok táncolnak, s mily tarkák.

Fölém magasodik a zöldülő, éledő Schlossberg

Elmémben a gondolatok szédülten kerengnek.

Szeretlek, nem tudom lábam holnap hová lép,

De tudom, mindig Te leszel nekem a szerelem a szép.

Életemben, jó és rossz is, mind történt már,

De, tudom! Ez a balkon mindig haza vár!

Bodor László

Graz. 2012. 03. 04.

SÉTA A PARKBAN.

Sétálunk a parkban, fogom a kezed.

Kedvesen, vállamra hajtod a fejed.

Az ágas-bogas, nagy fa alatt,

Csókolom, szép ajkadat.

Körülöttünk nyílik sok hóvirág

Színesbe öltözött a tavaszi világ.

Sétálunk a parkban, boldogan csevegünk

Táncol a fény a patak vízén, és mi nevetünk.

A szobrok mintha mosolyognának,

Örülnek két ember boldogságának.

Énekes madarak búcsúztatják a napot.

Lassan felragyognak, az első csillagok.

Sétálunk a parkban, fogom a kezed,

Szenvedéllyel súgom, a csendbe a neved.

Bodor László

Budapest. 2012. 03. 07.

Az én Kedvesem.

Kalapos királynő, egy Földre szállt Angyal,

Madár csicsergést idéző, kedves hanggal.

Kedves, okos, szép, érett Nő!

A férfiak rajongása, bizony érthető.

Figyel magára, barátaira, családjára, önálló,

Kifinomultan szexi, nem közönségesen kihívó.

Nem könnyű préda, mindenki látja szerénységét,

A férfiaknak küzdeniük kell, a Szerelméért.

Türelmes, magabiztos, szavaival kényeztető,

Még a macsó férfiakat is, lenyűgöző.

Belső, és külső értékeiért szeretem,

Csak nekem, mondja „Kedvesem”.

A férfiak rajongása, bizony érthető,

Csodálatosan előkelő, érett Úrinő!

Bodor László

Budapest. 2012. 03. 08.

Egy csodás lélek

Filózásaidhoz, lexikális a tudásod

Hihetetlen, ahogy magadat át adod.

Jellemző lelkedre, írásaidra, Reád

Az őserővel áradó Magyarság.

Örvénylő, vibráló, lüktető igazság

Lelked legbensőbb titkát, adod át.

Az ön ismeret, legmélyebb értelmét,

Férfi és Nő örök vonzalmát, szerelmét.

Az eggyé válás csodáját,

Az Én-Te összefonódását

Ahogy Te írod le, természetes

Mindenki értheti, ki volt már szerelmes.

A szerelem erősebb mint a halál.

Ha Te mondod, minden ember csodál.

Mert bele teszed legbensőbb énedet

Ez már Ezotéria,

A szó legmélyebb értelmében vett önismeret

Bodor László

Budapest. 2012. 03. 09.

Az első szerelmes éj

Csak a Hold fénye világította be a szobát,

Először töltöttünk el egy vad éjszakát.

Az éjszaka szikrázott, izzott köztünk.

Vágyaink elszabadultak, tomboltak bennünk.

Te csak sóhajtottál kedvesen kérve:

Egyszer, én is kerülhetek felülre?

Puha ajkadat forrón megcsókoltam,

Majd szó nélkül, hanyatt fordultam.

Torkom kiszáradt, szívem hevesen vert,

Szép melled, tenyeremben otthonra lelt.

Tested minden nedvét őrülten kívántam,

Csak arra a kéjes pillanatra vártam.

Tested minden hajlatát csókoltam remegve,

Míg halk sóhajod, elszállt az éj sötétjébe.

Beteljesült vágyunk a mennyekbe repített

Át öleltük egymást, az álomba a gyönyör segített.

Majd jött a pirkadó fény, a hajnal,

Vágyunk újra ránk tört egy elsöprő rohammal.

Egy felajzott pillanatban mögéd kerültem,

Vágytól tüzelt tested most így élveztem.

Aztán jött a reggel búcsúznunk kellett,

Várt a munkád, neked oda kellett menned

A felkelő nap vörössé festette az égboltot

Tudom, én már soha nem felejthetem ezt a napot.

Bodor László

Budapest. 2012. 03. 10.

Gondolatok

Szemed színe mint a Nap és a Hold, változó

Egy villanással mindent, elmondó

Csak figyelni kell, érezni a szereteted

El meséled sorsod, életedet.

Ezt sohasem látja egy felületes szemlélő

Mily kívül álló, mily idegen Ő!

De ha valaki, csak kicsit is tud rád figyelni

A szívedet figyelmével, oly édes annak elnyerni.

Bodor László

Budapest. 2012. 03. 11.

Soha ily fénnyel.

Éppen csak elkezdtünk nevetni,

Egyszer csak elkezdtelek szeretni.

Újra tanultuk az életet mind a ketten,

Sóvárogva, fájó emlékekkel, kicsit félénken.

Gyarapítva ismeretünk, mily szép az egymástól kapott tudás,

Nevetve tanítottunk, hogy nem tudja így senki más.

Hetek, hónapok teltek,

Beszélgettünk, mint hasonló lelkek.

S, többé nem volt kéreg a szívemen,

Megszületett valami csoda, a szerelem.

Hősnőm vagy, Neked hősöd én.

Minden könyvnél szebb, e titkos életregény.

Hallottam tőled sok édeset, néha keserűt

Csókod az mely lángol, és mindig újra fűt.

Néha búcsúzunk, s legörbülnek ajkaink,

De újra kezdjük, csodásak együtt töltött napjaink.

Egy mozdulat, csak egy szó, vágyó tekintet.

Felszabadítja, repülni tanítja érző lelkünket

Csillag szemed, mikor fénylik, szíved felgyúl,

Én vagyok a gyújtogató, hol gyengéden, hol vadul.

Elég, ha vágytól izzó ajakkal, szemeid, pilládat érintem,

Már fénylik, izzik bennük a szerelem.

Bodor László

Budapest.2012. 03. 16.

2011, június. 14.

Mint gyermek a csokoládét bontottalak, ruháidból

Izgatottan, vágyakozva, ámultan, az eljövő, csodától.

Felnéztél rám, mily csodás pillanat,

Én már láttam egybefonódó sorsunkat.

Te még haboztál, de már nem tiltakoztál.

Ölelésemre, szerelmemre vágytál.

Hívó szemed keresett, de kétségeket tükrözött

Félelmet, álmokat, fájdalmat, aztán a vágy győzött

Lassan átvette helyüket, az odaadó bizalom

Éreztem, megremegsz, mikor ajkadat gyengéden csókolom

Karjaiddal át ölelted nyakamat,

Majd tenyeredbe fogtad, felhevült arcomat.

Gyönyörű voltál, Istenem az a tekintet,

Döntöttél vállalod titkodat, szégyened.

Közös jövőnket, és szívedet bontottam ki

Azt a tekintetet, többé már nem tudom feledni.

Bodor László

Budapest. 2012. 03. 18.

Vörös rózsák.

Vörös rózsák, mondjátok meg nekem,

Hová tűnt ifjúságom, elrontott életem?

Arcomon mosoly, és szaporodó, mélyülő redők,

Az égen rohanó, ragyogó tavaszi felhők.

Csoda történt, a szívemhez ért

A fényekben fürdő Hajnal sugár.

Remélem a szerelem,

Mindig velem lesz most már.

Súgjátok meg nekem Ti virágok,

Vörös rózsák, Jácintok, sárga tulipánok.

Ti tudjátok mi a szerelem?

Mondjátok, szavaitok figyelem.

Velem van Ő mindég, nappal, és alkonyon,

Gondolkozom, és írok a balkonon.

Kívánom, ez legyen az igaz szerelem,

Odaadom érte, az elmúlt életem.

Csak a Tiéd, jövőm, és jelenem,

Akarom itt élj a szívemben,

Igen! Ez a Szerelem!

A vörös rózsák, ezt suttogták el nekem.

Bodor László

Graz. 2012. 03. 25.