Érzelmek

 

A pálmafák sustorgását, elfújta a szél.

A nyár ragyogását, felváltja a tél.

Szomorúságot hoznak az őszi fellegek.

De ha rád gondolok, érzem az életet.

Most egyedül vagyok, mégsem reménytelen.

Gondolataimban, Te mindig itt vagy velem.

 

Ha felidézem szemeid ragyogását,

Elmulasztja rólam, a zord tél dúlását.

Látom arcod, boldog mosolyodat,

Elfeledem tőle a fárasztó, szomorú napokat.

Te erőt adsz, és szerelmet.

Soha senki! Nem volt hozzám közelebb.

 

Számolom a lassan múló órákat, napokat.

Közben vissza álmodom a rég elmúlt csókokat.

Nézem a sárguló, hulló faleveleket,

S felidézem az együtt töltött, boldog perceket.

Nemsokára együtt leszünk, s miénk lesz újra a nyár.

Ahol a boldogság reánk, ölelő karokkal vár!

 

Hozzád száll a sóhajom.

 

Hozzád száll sóhajom,

S neked adom mosolyom.

Ha gondolatban veled lehetek,

Boldog vagyok és nevetek.

 

Szép szavakat keresek,

Mik kedvesek és ékesek.

Elmondhassam Te neked,

Milyen nagyon szeretlek.

 

De cserbenhagynak a szavak,

Melyek egész nap fejemben zsongnak.

A levegőbe révedek,

S csak érzem

Mennyire szeretlek.

 

De ha újra találkozunk,

És végre igazi csókot váltunk.

Tudni fogod mennyi bizonnyal,

Mikor átölellek a két karommal,

Te jelented számomra az életet.

S, többé el nem engedlek!

 

Bodor László

Tracy, Ca. 2000.10.31.

---

 

Bár mily távol…

 

Hozzám tartozol, egy darab vagy belőlem,

Bármilyen távol is vagy most tőlem.

Mikor életem fárasztó, és kemény.

Te velem vagy, és enyém a remény.

Te vagy nékem, utat mutató csillagom,

Ki bíztat: Eljön még az én hajnalom.

Aki engem mindig hazavár,

Te vagy számomra a kékmadár.

Bármilyen távol is vagy most tőlem,

Hozzám tartozol, egy darab vagy belőlem.

 

Bodor László

Stockton, Ca. 2000.09.14.

---

 

Egy pillanatnyi ragyogás…

 

Láttam egy hulló csillagot

Fénye egy pillanatra felragyogott.

Fénye megérintette a lelkem legott.

Láttam egy hulló csillagot…

De elnyelte az éj sötét ege,

Hiánya viszont itt maradt a lelkemben.

 

Láttam egy hulló csillagot.

Szépsége azonnal megfogott.

A pillanat gyorsan elmúlott.

S, tudtam, ez a csillag már halott.

Már csak egy kiégett kődarab.

Mi magányos útján tovább halad.

 

Nem volt más csak egy villanás,

Hatása mégis mily csodás.

Pedig a tudatommal tudom,

Nem más Ő, már csak füst és korom.

De mégis, én láttam egy hulló csillagot.

S, én tudom, ez a csillag csak nekem ragyogott.

 

Ahogy átfutott az égen,

Én fürödtem a fényben.

Lelkem felszabadult és ment,

Mint az a csillag ott fent.

De a szívem gyorsabban dobogott,

Mert én láttam a hulló csillagot.

 

Hiánya már örökre bennem.

De ezzel együtt kell élnem.

Hiszem, az a csillag egyszer szép volt és ragyogott.

Mert én láttam azt a hulló csillagot.

 

 Bodor László

Baja 2002. 07. 27.

 

 

A Remény

 

Életed útján sokasodnak az évek,

Emlékeid vásznán, szaporodnak a képek

Elindultál hajdanán, vissza sose néztél

Csak haladtál előre, de néha, azért féltél.

Szembe fordultál a viharos széllel

De cipelted terhed, rogyadozó térdel

Menekülnél, most már, de nem lehet

Nem tudod feladni, szerető szívedet

Fuss el, menekülj, ne kínlódj tovább

Ne halmozd tovább, a hibára - hibát.

Felveted fejed, felnézel az égre,

Orra buksz, majd felemelkedsz, térdre

Tovább vonszolod magad, s nem adod fel hited

Hajt előre mindég, az érzelgős szíved.

Leszáll az éj, s rád tőrnek az álmok,

S eltűnnek lassan, a nyomasztó dolgok.

Lehunyod szemeid, és csak őt látod

S reméled, megvalósulhat még, minden álmod

Égetnek még néha, fárasztó gondok

De reménykedsz, most leszel majd, igazán boldog.

 

Bodor László

Budapest. 2008. október 14.