Leány kérés

Tudom, nincsenek, lehetek, véletlenek

A sors akarta, hogy megismerjelek.

Te vagy, kit az Istenek nekem választottak,

Jó kedvükben, reám bíztak

Az első pillanatban mikor megláttalak.

Egy éve múlt, hogy a szívembe zártalak

Ahogy végig mértél, gondolkodva

Bele szerettem, ragyogó mosolyodba

Csókoltalak volna, de elhúztad a szádat,

De láttam szemedben az izzó vágyat.

Ha rám nézel, ragyogó szemmel

Nincs a földön, nálam boldogabb ember.

Hosszú az egy év, de gyorsan eltelt,

Boldog a lelkem, végre Rád lelt.

Mióta szeretlek, boldog az életem,

Kérlek, légy a feleségem!

Dédelgetnélek, csókolnám mindig a szád

Kérlek add a szíved, egy életen át

Te vagy az élet, a boldogságom,

Légy a feleségem, csak ezt kívánom!

Bodor László

Budapest. 2012. 07. 01.

Gondolataim a szerelemről.

Bölcső dal...

Simogatom a hajad
Engedd el magad.
hunyd le két szemed
Én itt vagyok veled
Lásd amit én látok
Erdő szélén járok
Körülöttem színes virágok
Vigyázom az álmod....
Vigyázom az álmod...

Álmodd Kedvesem
Sétálsz a réteken
Locsogó patak mellett
Meg puszilom szemed
Erdő szélén járunk
Körülöttünk színes virágok
Vigyázom az Álmod...
Vigyázom az álmod...

Harang virágok, kankalinok, rezedák
Súgják, szerelmesed vigyáz Rád
Bólogatnak Öreg lombos fák
Bizony úgy van. Vigyáz rád
Huncut napsugár játszik
Patak tükrében széles mosolya látszik
Körülöttünk színes virágok
Vigyázom az Álmod....
Vigyázom az Álmod

Bodor László

Budapest 2012. 14-ről 15-re virradó éjjel

Hajnali fényben.

Bolond egy tréfát űz velünk az élet.

A boldogság, nem csupán ígéret?
Mikor először láttalak, akkor tudtam éreztem,
Ami ezután jön, az majd nem lesz véletlen.

Mind az mi köztünk volt, nem fog feledésbe hullni.

Ez a szerelem sosem fog elmúlni..

Nézz, a szemembe, ha akarod, ott láthatod.
Felejtsd el a múltat, boldogságod nálam találod

Ezerszer mondtam, talán többször, de nem elégszer

Senki nem ingathat meg a hitembe,
Azon a hajnalon, belépést nyertél a szívembe.

Érzem, éledő, gyorsuló szívverésed,

Tudom ez nem álom, ez maga az élet.

Búskomor, szomorú arcom helyén,

Megjelent egy mosolygó arc a Tiéd,

Vagy ez már az enyém?

Oly szép a Napkelte, elenyészett a fájdalom

Egymásra találtunk, azon a szikrázó hajnalon.

Bolond egy tréfát űz velünk az élet.

A boldogság ugye nem csak ígéret?

Bolond egy tréfát űz velünk az élet.

A boldogság, nem csupán ígéret?

Kellesz nekem, úgy kellesz nekem.

Mint az élet, de leginkább, mint a szerelem!

Szépséges emlék, elmúlt a fájdalom,

Találkoznunk kellett, azon a vöröslő hajnalon.

Álmodom, kis házat kerttel, szaporodó csodákat
Benne Téged, reményt, szerelmet, vörös rózsákat

Bolond egy tréfát, űzött velünk az élet.

Ez a boldogság. Tudom! Nem csak ígéret!

Bodor László

Budapest. 2012. 08. 20

Nu ploe nu maj picora...

Esik, esik, esik Te elhagytál
Túl élem, de a tudat nagyon fáj
Nem sírok, a felhők mossák arcom,
Érted szól most dalom
Úgy ölelne, vágyik rád két karom
Úgy e ez csak egy rossz álom

Esik, esik, esik Te elhagytál
Két karom mindig vissza vár
Nem zárom be a szívem,
Te vissza térsz hiszem
Hullajtom égi könnyem,
Te voltál mindenem, az életem

Esik, esik lassan, lassan
Én nézek utánad búsan
Jöjj vissza én várok rád,
Legyen Tiéd a nagy világ
Csak nagyon Szeretlek
Hidd el nem kesergek

Esik, esik szomorú a lelkem
Hol vagy Tündérkém, Szerelmem?
Te vagy az élet Te vagy a szerelem
Nélküled nem kell már az életem.
Igen, Te vagy az én jobbik énem
Szépséges Tündérem.

Esik, esik, esik Te elhagytál
Túl élem, de a tudat nagyon fáj
Nem sírok, kesergek
Egyszerűen, csak szeretlek
Ragyogják be utad a csillagok,
S, hozzanak Rád egy gyönyörű holnapot!

Bodor László

Budapest. 2012.09.29.

Egy szomorú nap
 

Bánatában felhők mögé bujdokolt a Nap

Mesélj, Napsugárt, és fénylő csillagokat.

Sötét, fekete felhők, könnyeit hullatja az ég,

Mond engem szeretsz, s reám vártál rég.

Hitesd el velem, az élet szép,

Önts szívembe halvány reményt.

Szél tépi az őszi fák megsárgult leveleit,

Töröld ki szememből, a bánat könnyeit.

Mesélj nekem szép Tündér mesét,

Adj nekem hitet, csak egy rövid időt még

Felhők mögé bujdokolt a nap,

Magával vitte, gyönyörű álmomat.

Mond nem fog fájni, és menj utadon,

Én beletörődök. Majd ezt hazudom.

Sötét, fekete felhők, könnyeit hullatja az ég,

Mond engem szeretsz, s reám vártál rég.

Bodor László

Budapest. 2012.10.19.

Talán így lesz

Talán úgy lesz neked könnyebb,

Ha nem hullajtok érted könnyet.

A szerelmünkkel én mindenképp nyertem

Egy Tündért kaptam, kit igazán szerettem.

Most más irányba viszi a sorsa

Remélem boldogabb lesz, mint velem lett volna.

Nem hullajtok érted könnyet

Remélem így lesz, neked sokkal könnyebb

Csak a szépre emlékezem

Mikor boldogan fogtad a kezem

Az elmúlt gyönyörű nyárra

A vizitündéremre, a virágba borult Szentgotthárdra

Napsütésre, a dunai sétahajóra

Múzeumokra, a boldog csacsogásodra

Nem hullajtok érted könnyet

Tudom így lesz, neked könnyebb.

Sokat fogok gondolni rád,

ahogy rosszallóan csücsöríted a szád

aztán boldogan turbékolva, önfeledten nevetsz

Ahogy ártatlanul, odaadón szeretsz

Bármit mondok is, nagyon hiányozni fogsz

Azt akarom, csak Neked ne legyen rossz

Te vagy ki megtanított nevetni

Mindent elfelejtve, igazán szeretni

Talán úgy lesz neked könnyebb

Ha nem hullajtok érted könnyet.

Bodor László

Budapest, 2012. 10. 25.

Gondolatok. 2012 Karácsony

Előttem havas hegyek, ragyogó csillagok.

Megyek utamon, még nincsenek lábnyomok.

Talpam alatt, vakító fehéren, szűzhó ropog.

Ki vagyok ma? Talán azt láthatod.

Ha, akarod. Akarod?

Holnap? Ki, és hol leszek? Nem tudhatod!

Mögöttem szikrázó, fényes ablakok.

Közöttük valahol, az elmúlt én, ott vagyok

Bodor László

Budapest. 2012. 12. 14.

Magányosan
 

Az ősz hajszálak bizony, teljesen befednek

Magányosan járom utam, némán lépkedek

Szemeim egyre ritkábban nevetnek

Csendesen őrzöm titkom, szeretlek

Szél cibálja gúnyám, utamba néha fákat dönt

Magány a sorsom? Vagy lehetnék egyszer én is fönt?

Súgom a szélbe, szeretlek, légy velem újra,

A boldogság kajánul szól: „Te léptél erre az útra”.

Lassan elemészt az élet, néha bizony félek,

Nélküled, szenvedés, csönd, magány az élet.

Komoran üldögélek, merengek némán,

Ábrándozok, Te mosolyogsz, csak én rám.

Szemeid ragyognak, szíved lelked mosolyog

Fél kómában is tudom, hiába, csak álmodok.

Szemeim már egyre ritkábban nevetnek

Csendesen őrzöm titkom, nagyon szeretlek

Magányosan járom utam, és tovább álmodok,

Ősz a hajam, én mégis, utánad vágyódok

Bodor László

Budapest. 2012. 12. 25.

Tavaszi virág.

Nyitni kék, nyitni kék

Mondják a cinegék

Tavasz van, Hajnalka szeme,

Meseszép, tündér kék.

Tündér lány, csodálunk.

Tavaszi Hajnalka, virágunk.

Álmomban élem a mesét,

Szerelmem a Tavasztündér.

Szeretek egy Királylányt,

Kék szemű, élő talányt

Csoda kék, csoda kék,

Aki férfi, elveszíti, az eszét.

Vörös haja, lebben a tavaszi szélben,

Vágy tüze ég a szemében,

Tulipánok a kezében,

Elégek, lángoló szerelmében.

Milyen kék, milyen kék

Énekli a férfinép.

Bodor László

Budapest

2013. 04. 03.

Ballada egy évfordulóról.

(Pünkösd Vasárnap)

Eljött a nagy nap, egy szép Vasárnap reggel.

A Nap sütött, mintha tudná, ragyogott ezerrel.

Mi a Duna partján, a hajóállomásnál álltunk,

A szárnyashajóra, mint egy csodára vártunk.

Szép voltál, csillant a fény, vörös hajadon,

Izgatott, mint a menyegzőre váró Hajadon.

A Duna túloldalán, magaslott büszkén a budai vár,

De Pesten, s talán a világon, mi voltunk a legszebb pár.

Elmúlott két év, mikor találkoztunk,

Azóta egy álomban, szerelemben lubickolunk.

Megérkezett a hajónk, repített bennünket Esztergomba

Kis vonatra ültünk, irány a Bazilika.

Te szép voltál, tündéri, Királynő egy látomás,

Nem szült még anya, Ki ily magasztos, ily csodás.

Te a Mária szoborhoz léptél, csináljak rólad képet,

Istenem, én még soha nem láttam ilyen, szűzies szépet.

Csillámolt, ragyogott a Nap a haján.

Nem járt még ily csodálatos nő a Duna partján.

Szeretlek kedvesem, köszönöm, hogy vagy nekem.

Az elmúlt két évben, széppé tetted az életem.

Aztán kiadtad a jelszót irány Párkány,

S mi átsétáltunk, a Mária-Valéria Hídján.

A túl oldalon, várt bennünket sok csoda,

Olyan mint a Kassai polgár, Márai Múzeuma.

Én csodáltalak, és vágytam rád,

Mikor édesen csücsörítetted a szád.

Magasságos Isten, mily szép a Magyar Haza,

Egy Tündér vezet, Ki tudja az utat, elirányít oda.

Én mindig azt hittem, ismerem Hazámat, életem,

Te meg mutattad, naiv vagyok, mekkorát tévedtem

Elmúlott két hosszú év, mikor találkoztunk,

Azóta egy álomban, szerelemben lubickolunk.

És még nem volt vége a napnak,

Beszélgettünk, és csodáltalak

A haza felé vezető úton, Visegrádi Vár, Szentendre,

Egy Tündér voltál, ki nagy hatást gyakorolt, egy emberre.

Mikor haza értünk, Te továbbra is nyüzsögtél,

Nem pihentél, és minden nők legszebbike, lettél

Tüzet gyújtottunk az udvaron, sütöttük a kolbászokat,

Át vetted az irányítást és én csak imádtalak.

Szép csendesen elfáradtunk, el múlt egy nap,

De ez nem volt csak egy nap, adtál nekem valami csodálatosat.

Nem szerelmeskedtünk, csak élveztük, mily szép a pillanat,

A szerelemre, vár bennünket még sok-sok másik nap.

Elmúlott két hosszú év, mikor találkoztunk,

Azóta egy álomban, szerelemben lubickolunk.

Bodor László

Budapest. 2013. 05. 25.

Szentendre

Emlékszem, hajnal volt, egy vörös golyó az égen, a Nap.
S, két éve már, együtt talál bennünket a pirkadat.
Két év boldogság, megváltozott az életünk.
Ünnepelni ma, Szentendrére a művészet városába megyünk.
Megreggeliztünk, és ki mentünk az állomásra,
Sok látnivalóra, kalandra és jó beszélgetésekre várva.
Gyorsan haladt a vonat, kattogó sínpárján,
Tavaszi virágok nyíltak a Duna két partján.
Pünkösd Hétfő, szép napsütésre virradt
Mintha Ö is, pártolná a boldogságunkat.
 
Betértünk egy étterembe, Szentendrére érve.
Fotó készült rólunk, a pincérre jó hatást téve.
Azután a városban, egy jó nagyot sétáltunk.
Egyszer csak, a pünkösdi vásárra találtunk.
Egy színjátszós kis fülbevalón, megakadt a Drágám szeme.
" Nézd kedvesem ez pont olyan, mint a szemem színe".
Természetesen, a csillogó kis ékszert megvettük,
Ezzel is az ünnep fényét emeltük.
De mennünk kellett, várt ránk a Skanzen,
Húszperc buszozás után, oda is értünk rendben.

Százéves házak, talán még idősebb berendezés,
Tisztaszoba, bölcső, egy élet, majd a ravatal, és temetés.
Magasztos álmok, remények, szerelem,
Előttünk volt a magyar falu, a történelem.
Egymás kezét fogva mentünk, és ámultunk.
Beszélgettünk, és közben mi is álmodtunk.
A zöldséges kertet a Tündérkémre bíztam,
Én meg serényen a sövényt nyírtam.
Elmentünk a templomba,csendesen csodáltuk a régi képeket.
Mögöttünk érkezett, népviseletben leánykák, pünkösdi körmenet.
 
Mint minden álom, utunk is lassan véget-ért,
Elindultunk a fogadóba, frissítő italért.
Leültünk a lugasban egy fapadra, rönkasztal mellett,
Megittunk egy-egy sört, ettünk egy-egy szendvicset.
Vissza buszoztunk Szentendre szépséges városába,
Eltöltöttünk még két órát andalogva, sétálva.
Egy csendes kis utcácskában, a „Gőzhajó” Étteremben,
Tobzódtunk, élvezkedtünk, a gasztronómia gyönyöreiben.
Hallgattuk a költőket, művészeket, csendesen, elmerengve,
Közben este lett, haza érve, megmártóztunk a testi szerelemben.

Bodor László

Budapest. 2013. 05. 30.