Nem tudok erről a témáról túl sok jót írni,
Lehet, mert miatta tanultam meg sírni.
A szerelem nagyúr!
Ha van kedve sok boldogságot ad,
ha nincs....
Erről ne beszéljünk, számomra nincs benne semmi új!
Nem tartom magam boldognak, akit szeretnek,
Már fiatalon meg kellett tanulnom,
Kit tartanak EMBERNEK!
Nem tudok érzések nélkül élni,
Szükségem van a szeretetre, szerelemre.
S nem akarok az öregségtől félni.
Én a versekben vezetem le a bánatom,
S ők segitenek? Várhatom!
Ha emberek közt járok, felteszem bohóc maszkom,
Mert nem szeretném megtudják, milyen az igazi arcom!
Elrejtem vele az égő könnyeket,
elrejtem összetört szívemet
S ha kell, ha nem, nevetek.
De enyém a remény
Kemény?
Bodor László Budapest, 2008.06.21.
Szeretlek!
Szeretlek.
Szemed színei nevetnek.
Fogaid, gyöngy sora,
Szép szádnak mosolya
Ontják szívemre a meleget.
Kaptam hideget, már eleget.
Férfivá tettél a férfikorban,
Nem görnyedek többé lenn a porban.
Csókod
Meg ér minden bókot.
Engedd, hogy szeresselek,
Istennőmnek nevezzelek.
Helyeslésed hallom,
Egyenes derékkal vallom,
Férfivá tettél a férfikorban.
Nem görnyedek többé lenn a porban.
Szeretlek.
Ha közeledben lehetek,
Olyan mint az álom,
Várom
Karjaimba zárjalak,
Feledtessem az árnyakat.
Férfivá tettél a férfikorban.
Nem görnyedek többé lenn a porban.
Szeretlek
Vörös rózsát viszek neked,
Nem kérek mást,
Csak a szíved
Gyönyörű mosolyodat,
Téged magad.
Férfivá tettél a férfikorban.
Nem görnyedek többé, lenn a porban.
Szeretlek.
Csillagomnak nevezlek.
Kedvesem
Meletted a helyem.
Nézd a hold is nevet.
Ő is tudja lehet,
A szívem csak téged szeret.
Férfivá tettél a férfikorban.
Nem görnyedek többé, lenn a porban
Bodor László
Stockton, Ca. 2000.09.09.
Vágyakozás a Kedves után.
Éjjel, s nappal csak rád gondolok.
Magam előtt látom kedves mosolyod.
Ahogy ott állsz a rózsák előtt
Istennő, nem lehet felemelőbb.
Ahogy tartod, lazán a kezed,
S huncutul, behúnyod, gyönyörü szemed.
Látom csodálatos alakod,
Ahogy hozzám bújsz, a számat csókolod.
Tudom ez most csak álom,
Átőlelni tested, ó mennyire vágyom.
De már közeleg a pillanat.
Mikor köréd fonom karomat.
S többé el nem engedlek,
Állandóan érezzed,
Mennyire szeretlek!
Bodor László
Tracy, Ca. 2000.10.30.
Egy fájdalmas vállás emlékére…
Magányosan utaztam az élet háborgó tengerén.
Mindig voltak velem, mégis egyedül voltam én.
Lassan jött felém, az elmúllás, a tél.
Szívemet is rég belepte már a dér.
De csoda tőrtént egy napon,
Egy virágzó tavaszon
Fák, s a világ virágba borultak.
Megismertelek Téged, jöttél az útamon,
Szomorú szép szemeid, csak nekem ragyogtak.
A dér olvadozni kezdett, megkérgesedett szívemen,
Megéreztem szomorú, mégis ragyogó lelkedet.
Bekopogott ajtómon a szerelem,
Másképp láttam most már én is az életet.
Multak az órák, napok, s hetek,
Az idő repült, múltak a hónapok,
Bizony egyre jobban s jobban szerettelek,
S követték egymást a fájó sóhajok.
Az élet kemény s el kellett válni
Bizony nehéz volt, de fel kellett állni.
Most újra egyedűl járom az útam,
De többé, soha nem leszek már magam.
Tudom a célom, útam hová vezet.
Nem tarthat már vissza, a legbújjább élvezet.
Bodor László Baja. 2002. 06.10.
A beszélő szemek.
Beszélgetünk és rám nevet a szemed,
Beszél, ha a lelked sír, kacag, vagy szeret.
Este, ha elfáradtál, vagy a gondod éppen nagy,
Elmondják, mikor szárnyalsz, boldog vagy.
Még mosolyog az arcod a szád,
De a szemedben ott van már, haragszom rád.
A szemeid, azok a gyönyörű szemek,
Őszintén beszélnek ahhoz, ki téged szeret,
Értelmed csillogása, lelked sejtelmes ragyogása,
Szemedben van egy rezdülésben, egy villanásban.
Boldog vagyok, mert én ezt mind láthatom,
Bár néha még azt hiszem, csak álmodom.
Hiszem, hogy elvegyen tőlem, nincs az a hatalom.
Szeretlek, s te megmutatod magad nekem,
Szerelmeddel boldoggá teszed az életem
Felfedezni vágyom csodálatos lelkedet,
Örökké láthassam ragyogó szemedet.
Bodor László
Budapest. 2008-08-26
Szerelmes vers
Szerelmem! Neked adom az életem.
Nem tántoríthat tőled semmisem!
Sárkányokkal megvívó hős vagyok,
Színész, és költő, ha akarod
Remény mindig van, ez hitem,
Boldog vagyok, hogy vagy nekem!
.
Mások elől valós lényem elrejtem.
Egyszerűen, csendben élem az életem.
Ha valaki sír én kacagtatok, takar bohóc ruhám,
De alatta érző szív dobog, sóvárog a párja után.
Remény mindig van, ez hitem,
Boldog vagyok, hogy vagy nekem!
Koldusgúnyám alatt a királyi ruhát,
Te látod. Lelkem kitárta magát!
Szerelmes álmaim, szóvirágaim neked adom
Feltárom vágyaim, mosolyodért a hódolatom
Remény mindig van, ez hitem,
Boldog vagyok, hogy vagy nekem!
Néha még kísértenek a múltnak árnyai,
Lelkem magányos, szomorú vágyai.
De mióta vagy és engem szeretsz,
A remény és hitem ezerszeres.
Azóta a világ, nagyot fordult velem,
Boldog vagyok, hogy vagy nekem!
Bodor László
Budapest. 2008-10-09
Születésnapodra
Hullik a fákról, a megsárgult őszi levél,
A nyár bujaságát, elfújja a szél.
A még zöldellő fákat megcsípte a dér.
Mire észleljük, beköszönt a tél.
Kicsiny gyertyafény, betölti a szobánk.
Az őszi hideg, nincs hatással reánk.
Forró csókokkal borítom az ajkadat.
Arcod, szemeid és gyönyörű nyakadat.
Összebújunk, mint két koszos kismalac.
Te már örökre az enyém maradsz.
Süvíthet odakint az Októberi szél.
Szerelmünk oltalmaz, bennünket el nem ér.
Szeretlek, mint az éj, a csillagot.
Szemed a gyertyafényben.
Mint a csillogó Hold, úgy ragyog.
Epedve várod a pillanatot.
Mikor csókommal kívánok.
Boldog születésnapot.
Bodor László
Budapest. 2008. 10. 02.
Álomtündér
Van egy álmom, benne mesebeli tündér,
Nem adom ezt az álmom, bizony semmi kincsér’
Álombéli gyönyörűség, egy földön járó angyal,
Szeretném Őt átölelni, ha pirkad a hajnal.
Szeretném, ha ébredésnél soha el nem tűnne.
Csókolnám a száját, és ő állná, szemlesütve. Boldogan ölelném, csak lenne itt, az ágyon,
Testére, lelkére már oly nagyon vágyom
Örülnék, ha búbánatot velem feledtetne.
Majd ha felébredek, akkor sem csalódnék benne.
Szép szeme, ragyogna, mint fénylő csillag,
Cirógatnám, becézgetném, mikor a hajnal pirkad
Ajka mint a nyíló rózsa, bőre, mint a selyem
Ölelgetném-csókolgatnám, csak már lenne velem
Szép szemei, ragyognak, mint fény a Balatonban
Szemtükrében sütkérezni, hozzá bújni, csendes alkonyatban
Jó lenne, ha valósággá válna ez az álom,
Szerelmemet, életemet, neki adni vágyom.
Bodor László
Budapest. 2008. Augusztus közepe.
Éj Tündér
Tegnap éjjel álmomban megjelentél nekem,
Ültél az ágyszélén, és fogtad a két kezem.
Nem szóltál egy szót sem, csak mosolyogtál rám,
S pajkosan évődve, csókoltad a szám.
Éreztem, ahogy elborít a szerelem,
Nagyon szeretlek, maradj örökre velem.
Tudtam, el kell, engednem a kezed,
Ellophat a hajnal, de örökre enyém már a szíved.
Repesve várom a következő éjszakát,
Mikor testem - lelkem, szerelmednek adom át
Mosolyogva nyújtsd felém a két kezed
Kérlek, szeress - szeress, amíg csak lehet,
Csókolj, ölelj forrón, vágytól vezetve
Örüljünk egymásnak, boldogan nevetve
Tudom, újra el kell, engedjem a kezed,
Ellop majd a hajnal, de örökre enyém, marad szíved.
Mikor az éjszaka kiteríti sötét szárnyát,
Lelkem is előveszi dédelgetett álmát.
Én boldogan csókollak újra meg újra,
Szeretjük egymást, csendben összebújva
Kérem a sorsom, engedjen szeretni, amíg csak lehet,
AJÁNLOM AZ OLDALT
