Egy nyári éj

Arra az első csókra emlékszel-e

Hogy égetett, az esőben is a melege

Arra a nyári éjre emlékszel-e még

A hajnal első sugara lelkemben ég

A szívem érted dobban kedvesem

Mióta ismerlek, boldog az életem

Tudom, hogy véletlenek nincsenek

Egymásnak rendeltek, az Istenek

Már ketten küzdünk az élettel

Lelkem találkozott a lelkeddel

Arra a napfelkeltére emlékszel-e

Arra a zavart, mégis csodás reggelre

Ilyen a szerelem, egyszer csak fellobban

Tudom a Te szíved is értem dobban

Szeress, amíg szeretlek

Nélküled már nem élhetek

Tudom, hogy véletlenek nincsenek

Sorsunk egybe ért, vagy az Istenek

Lelkem találkozott a lelkeddel

Már ketten küzdünk az élettel

Bodor László

Budapest, 2011.08. 07

Szerelem!

Lelkedbe kúszó lágy vágy, selymes kábító érzelem,

Hirtelen rád szakadó vihar, ez a szerelem?

Boldog vagy, mosolyogsz, verseket írsz,

Eltörik a lelkedben valami, szomorú leszel sírsz.

Jársz az utcán, mindenki rád mosolyog,

Lényedből sugárzik, nézd világ, boldog vagyok.

Jön egy felhő, eltakarja a ragyogó Napot,

Vihar dúl lelkedben, arcod fényét, felváltják a sóhajok!

Szorongások, félelmek, sokkoló gondolatok,

Lelked lázad, magasra száll, már látod a holnapot.

Bent érzed magad, egy sötét erdőben,

Mégis derűs bizalommal hiszel a jövőben.

Lelkedet kitölti a lágy sejtelmes érzelem,

Majd a mindent elsöprő vad áradat. Igen ez a szerelem!

Bodor László

Budapest. 2011. 08. 15.

Hajnalkának.

Szépet álmodtam az éjjel,

Gyönyörködtem benned, kéjjel.

Önfeledten, boldogan kacagtál,

Felettünk ragyogott, a nyári Napsugár,

Te egy tó partján álltál,

Szebb voltál minden angyalnál.

Glóriát vont köréd a fény,

Szerettelek, és szeretlek, ez tény!

A tó vizén, meg csillant egy fénysugár,

Szívemben, újra feléledt a nyár.

Szemeidben ott ragyogtak, a holnapok

A Napban, ragyogtak a Hold és a csillagok.

Szemeid tükrében, a szemem mosolygott,

Láttam a csodás, leírhatatlan holnapot.

Glóriát vont köréd a fény,

Szerettelek, és szeretlek ez tény.

Kéz a kézben, sétáltunk a lombos fák alatt,

Egy pajkos szellő, borzolta a hajadat.

Számolatlanul ontottam a bókokat,

Kiérdemeljem az annyira vágyott csókodat.

Felettünk ragyogott, a nyári Napsugár.

Te boldogan, önfeledten kacagtál.

Csillag szemeidből, sugárzott a boldogság, a fény,

Szeretlek, testem, lelkem Tiéd, ez tény.

Bodor László

Budapest. 2011-08-19

Nem adom fel!

Mióta ismerlek, megváltozott az életem,

Sokat segítettél megfáradt lelkemen.

Ha ez lenne is a világ vége, fogom a kezed,

Ne adjuk fel, gyere most én segítek

Tudom, néha nehéz, az élet fáj,

De akkor is! Mosolyogni muszáj.

Egy nap találkozott a lelkem a lelkeddel,

Kezdtem megbékülni a gyötrelmes élettel.

Szívem kitárta kapuját a szívednek,

Éreztem, mit ember csak ritkán érezhet.

Tudom, néha nehéz, az élet fáj,

De akkor is! Mosolyogni muszáj.

Most fázom egyedül, körülöttem hideg lett,

De nem adom fel, a világgal megküzdök, éretted.

Légy a társam, vigyázzuk egymást, az életben.

Sötét a világ, ha nem vagy itt mellettem,

Kiáltom az éjszakába, mosolyogni muszáj,

Még akkor is, ha az élet, néha nagyon fáj!

Bodor László

Budapest. 2011. 08. 20

http://youtu.be/E-af-k2P0g4

Nem adom fel!

Mióta ismerlek, megváltozott az életem,

Sokat segítettél, megfáradt lelkemen.

Ha ez lenne is a világ vége, fogom a kezed,

Ne adjuk fel, gyere most én segítek

Tudom, néha nehéz, az élet fáj,

De akkor is! Mosolyogni muszáj.

Egy nap találkozott a lelkem a lelkeddel,

Kezdtem megbékülni a gyötrelmes élettel.

Szívem kitárta kapuját a szívednek,

Éreztem, mit ember csak ritkán érezhet.

Tudom, néha nehéz, az élet fáj,

De akkor is! Mosolyogni muszáj.

Most fázom egyedül, körülöttem hideg lett,

De nem adom fel, a világgal megküzdök, éretted.

Légy a társam, vigyázzuk egymást, az életben.

Sötét a világ, ha nem vagy itt mellettem,

Kiáltom az éjszakába, mosolyogni muszáj,

Még akkor is, ha az élet, néha nagyon fáj!

Bodor László

Budapest. 2011. 08. 20

Drágám!
 Tudom, Te nem hiszed,
Ettől én még szenvedek.
Én ki könnyedén vette az életet,
Most, könnyeimmel küzdhetek.
Hullnak a nehéz eső cseppek,
Lecsókolnám a könnyeket,
Melyek árnyékolják szemedet.
Az élet bizony nehéz,
Szemünk mégis előre néz.
Halandóak vagyunk
Talán ez legfőbb bajunk
Érzelmeink irányítják agyunk.
Most könnyeimmel küzdhetek
Én ki könnyen vette az életet
Szenvedek!
Érted, és csak neked,
Hordom cipelem a keresztet.
Ha bele halok is boldoggá teszem az életed!
Ez nem puszta ígéret,
Ígérem megéred,
Te megérdemled!

Bodor László
Budapest.2011.08.21

Mit jelentek, én neked?

Az égen ragyognak a Hold, és a csillagok,

Én a sötét szobámban, csak rád gondolok.

A fejemben száz és száz gondolat kavarog,

így virradnak rám a vöröslő hajnalok.

Mint egy üstökös száguldottál el, mellettem,

Felkavarva, csendes, magányos életem.

Csendes szobámban üldögélve,

Zaklatott lelkemben, tombolnak a viharok.

Szerelmem, csak reád gondolok.

Hangtalanul suhanva, be léptél az életembe,

Felemeltél, magaddal ragadtál, a végtelenbe.

Vágyam tüzel, nyugodni nem tudok,

Előttem ragyognak szemeid, mint a csillagok.

Gondolkodom; rám bízod valaha az életed?

Vajon mit jelentek, én neked?

Bodor László

Budapest. 2011. 08. 28

Ősz 2011

Lágyan simogató Napsugár

A fákon tarka színes levelek.

Lassan búcsúzik a nyár,

Már az ősz kavarja a színeket.

Szemeimben ott ég még a tűz,

Vonzódom hozzád, mint Hold a Földhöz.

Szerelem ég szívemben, a vágy feléd, űz,

Legyen, Tél, Tavasz, Nyár vagy Ősz.

A nap az égen mosolyogva halad,

Még daltól hangos az erdő, virágos a rét.

Álmosan döntött még egy ideig marad,

Simogatón szórja fényét melegét.

Színes napok, napfényes ég, meleg

Lassan elmúlik majd a vigalom

Éjszakánként a csendbe sóhajtom a neved,

Hűvös szél szűrődik át az ablakon.

Add Istenem, meglássam, majd egyszer még

Csodás szemeiben, ugyanaz a tűz ég.

Kerestem Őt, vágyok utána nagyon rég.

A Tündért ki az őszi virágos rét, álomszép!

Bodor László

Budapest. 2011-09-29

Elvarázsoltál.

Megérintettél

A lelkembe égtél

Itt élsz a szívemben

Testemben lelkemben

Fellobbant egy érzelem

Szemeidben tűz ég

Megérintettél

Lényed tündéri szépség

Vágyom lelked érintését

Mosolyod maga a csoda

A jéghegy elolvadna

Megérintettél

Gyönyörű a lelked

Csókod mint a méz

Arcod szépsége

mikor szemed engem néz

Fel repit a mennyekbe

Imádlak örökre

Csókollak nevetve

Megérintettél

Bodor László

Budapest. 2011 Október 01

A vágy ereje

Egy izzó érzés a lelkembe hasít

Álmaim, a vágyam tüze hozzád repít

Nem nyughatok el kell, érjem célomat

Érezzem számon, számolatlan forró csókjaidat

Tudom, elérem a célom, egyszer majd

A vágy mi éltet, és hozzád hajt.

Rám tört a gyötrő félelem, ez bizony haszontalan,

Mikor érzem, a te lelked is szenved, bizonytalan.

Az élet kemény, nem hullik öledbe semmi se

A vágy magában kevés, sokat kell tennünk érte

Szerelmünk tüze nem éghet reménytelen

Az élet nem kilátástalan, ég bennünk a szerelem.

Nem vagyok telhetetlen, nem akarok sokat

Tudom ez sikerül nekem, beteljesítsem vágyaimat

Csak egy kis házra vágyom, nem pompás palotára

Csak szeretetre, figyelemre, boldogságra

Ez az édes érzés teljesen hatalmába kerít

Álmaim, szerelmem tüze hozzád repít.

Bodor László

Budapest, 2011-10-11

Rád gondolva

Erről beszélni nem lehet

Érzed, vagy nem érezheted.

Szerelmünk a titok

Ezt szeresd, imádom

Finom illatod

Két karom, öleljen körül

Minden szép,

Az ég fényre derül

Ha ölelsz

A boldogság maga

Szeress

Ne hagyj el soha

Álmomban, vagy ébren létben

Velem vagy mindég

Itt élsz, a lelkemben

Megyek hozzád,

vagy éppen jövök

Szerelmünk az

Égben kötött

Az élet, szerelem,

csak egy pillanat

Ha együtt vagyunk

a mámor elragad

mint a pillanat, elszalad

két szó között a lélegzet

Erről még sokat beszélhetek

Szerelem, csak ezt érezzed

Érzed?

Mert érteni, nem értheted.

Bodor László

Budapest 2011. 11. 05.

Veled és Nélküled

Ha együtt vagyunk, az maga az öröm s a boldogság,

Szerelem tölti ki életem, érzem vissza tér az ifjúság.

Nélküled az életem, csak szürkeség búskomor magány

Az élet nélküled csupa rejtelem, megfejthetetlen talány

Mikor meglátlak, felpörög a szívem, beindul a vérem

Újra érzem a tavaszt, itt van a boldogság, a szerelem.

Ha elmész minden megszürkül, marad a vágyakozás.

Csendesen gomolygó őszi köd, mosolytalan fásult várakozás

Mikor meghallom, Karácsonyi csengőként csilingelő hangod

A téli napsugár is elő bújik, és boldogan felragyog.

Az este magányosan, egyedül, csendes és színtelen,

Minden kopott, rideg, és Nélküled reménytelen

Ha át ölelsz az maga a boldogság a gyönyör,

Ha velem vagy, az élet öröm, semmi sem gyötör.

Ha egyedül maradok, csak pislog a gyertyaláng,

Csak fázom reszketek, mint leveleit vesztett téli faág.

Ha tehetném, örökké csak két kezed fognám

Rég elhullajtott könnyeid, felcsókolná a szám

Mikor szemed sugara, felcsillan, felderül,

Nagyon szeretlek, ugye érzed Te is, ott legbelül...

Bodor László

Budapest. 2011. 12. 05

HA NEM VAGY VELEM

    Fütyül a szél

Kavarog a hó

Ereimben a vér

Megfagyott

Hangom elhaló

Jeges az életem

Te nem vagy velem.

Minden sivár és kietlen,

Reménytelen, hitetlen.

A hó hull, egyre csak esik

Lesz még nyár?

Lesz meleg itt?

Minden fehér, havas a táj.

Hiányod mardos, nagyon fáj.

Lelkem tépi a kétség, félelem.

Te nem vagy itt velem.

Hol van, kedves mosolyod?

Melytől a Nap, boldogan ragyog!

Visítva, száguld a szél,

Tombol a Tél.

Táncol, szédülten kering a hó,

Sóhajom szaggatott, ziháló.

Fázik, vacog a szívem,

Ha nem vagy itt velem!

Bodor László

Budapest. 2012.02.17.

Megtaláltam az IGAZIT.

Kérdezted, miért szeretlek,

De, csak őszintén felelhetek.

Mondhatnék kedveset, sőt nagyot:

Mert a szemed szépen ragyog.

Mondhatnám szépek a lábaid;

Tudom, Te nem vagy ily naiv.

Kérdezted, miért szeretlek,

Erre röviden nem felelhetek.

De mit mondjak akkor Kedvesem,

Látom benned, az Isteni Nőt, és szeretem.

Lehet veled mindenről beszélgetni,

Csodásakat szeretkezni.

Kérdezted, miért szeretlek

De csak, őszintén felelhetek.

Szeretem, tündérien légies lényed,

Mikor a rózsáktól meglágyulsz, s, őket boldogan nézed.

Szeretem gyönyörű szemeid,

Párássá teszik, a meghatódás könnyei.

Kérdezted, miért szeretlek;

Leírom amit érzek.

Szép vagy mikor, csücsöríted a szádat,

Haragtól villámlanak szemeid, én akkor is imádlak.

Mikor ijedten kérdezed: „most mit csináljak?”

Szíven szerint, egyszerűen felfalnálak.

Kérdezed, miért is szeretlek,

Erre csak szívemből felelhetek.

Te vagy, minden férfiak, titkos álma

Elnyerni szerelmed, csak ez a vágya.

Szeretlek, mert Te vagy a Nő az IGAZI,

Kiért érdemes élni, ha kell, akár meghalni!

Bodor László

Budapest 2012. 02. 28.

Beszélnek, hozzád a Rózsák...

Állsz az ajtóban, szemed a rózsákra tapad,

Teljesen átadod, a szépségnek magad.

E-pillanatban valóra váltak vágyaid,

A rózsák látványa, simogatják álmaid.

Úgy tűnik, mintha a boldogságtól lebegnél,

Egy szárnyak nélküli, csodálatos Tündér.

Kedvesen kerekíted, csücsöríted ajkad.

Érzem a varázslat rám is rám ragad.

Óvatosan átkarolom a vállad,

Kitárod lelked, a szépségnek adod magad.

Valaki elvegyen tőlem, nincs az a hatalom,

Szemeid gyengéden, megpuszilom,

S, éreztem ahogy a rózsáid hozzád beszélnek,

Te rám nézel, a szemeid nevetnek,

Szeretlek, szeretlek...

Bodor László

Budapest. 2012. 02. 29.