Bodor László oldala
Bodor László oldala
Címer
     
Menü
     
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
     
Hajnalka prózái2

Ma végre elkezdtem újra rendszeresen futni. Na jó, kocogni. Egyelőre. De végre nem a térdem a gát, hanem az agyam, sőt most már az sem. Hónapok óta ígérgetem magamnak, hogy visszahozom a futást a mindennapjaimba, minden ígéret hamisnak bizonyult. Egyszer-egyszer lementem, élveztem is, aztán hetekig megint semmi. Most azért írom ezt le, hogy kénytelen legyek engedelmeskedni önmagamnak. Ami írva van, az kötelez. :) 

Futsz velem?...
 
Szeretek színházba járni  Ritkán van telt ház, majdnem mindig marad pár szabad hely elől, a "főhelyen".  Én általában hátra szoktam jegyet venni félárban, de amint leoltják a villanyt, azonnal előremegyek és beülök egy  luxushelyre. Észrevettem, hogy néhány színházlátogató emiatt elég görbe szemmel néz rám. Nem értem, hogy miért. Valami rosszat teszek tán?...
Szerintem még a kérdés is értelmetlen, hisz nem rövidítek meg ezzel  senkit. Sem a színháznak  sem a színészeknek nem lenne semmi hasznuk abból, ha az a hely az előadás végéig üresen állna. 
Persze más lenne a helyzet ha ugyanezt egy vonaton tenném meg. Ha egy tele vonaton, fizetés nélkül, egyszerűen átülnék a másodosztályról, az első osztályra, akkor megérteném a felháborodást, hiszen igénybe vennék egy olyan komfort szolgáltatást, amit nem fizettem meg. Mi lenne, ha mindenki ezt tenné?
De miért is értem én meg?! ...Tényleg, össze lehet hasonlítani egy színházat egy vonattal? Miért is ne lehetne?! Szerintem a probléma nem is a helycserével van, hanem ezzel a kétosztályos rendszerrel, ami nemcsak a közlekedésben, hanem a  kúturában is uralkodik. Mert milyen beszéd az, hogy a vonaton, a másodosztályon állanak az utasok, mert minden ülőhely foglalt, míg az első osztály tök üres. Minden esetre azok a szabadon marad helyek gazdaságilag nem kifizetődőek, mi több kész pazarlás. Amíg a színházak és a vonatállomások nem állanak át a last minute jegyértékesítési rendszerre, addig azt hiszem, hogy morálisan nem követek el hibát, és nyugodt szívvel átülhetek bárhol és bármikor egy üresen álló jobb helyre. Már csak a kalauzokkal kell ezt valahogy megértessem. ;) 

 
 
(Last minute értékesítés - a szó valódi értelemében utolsó pillanatban történő értékesítést jelent)


 


 

A szórakozottság művészete

 

 

A szórakozottság , a nemtörődömség, más szóval  a „lazaság”  nem egy egyszerű hétköznapi képesség, hanem életstílus -  olyan magas szintű "művészet" amellyel az igazságtalan sors csak kevés embert ajándékozott meg.

Sajnos nekünk, a nagy többségnek, ha művészi szinten akarjuk művelni, keményen meg kell dolgoznunk érte.

 

Tehát, ha fejleszteni szeretnéd magadban a nemtörődömség művészetét (hidd el, hogy megéri a fáradtságot) , akkor több éves tapasztalattal a hátam mögött, azt tanácsolom, hogy kis, egyszerű nemtörődömségekkel kezd el.  Mert e módon könnyebben hozzászokik az ember ahhoz, hogy az életben még a kis dolgokat (mondjuk egy mondatot) se fejezzen....

 

Innen már csak egy lépés választ el a következő fokozattól, ami a figyelemnek a lényegről való elterelésének a képessége.

 

Nem érzed néha, hogy annak amit éppen csinálsz, vagy csinálnod kellene,semmi értelme sincs? Ugye szívesebben csinálnál néha valami egészen mást? De vannak dolgok, amiket mégis el kell végezni, nem lehet csak úgy egyszerüen abbahagyni.

Nos, ebben az esetben azt javaslom, hogy mindig több dolgot végezz egyszerre. Mondjuk fogmosás közben olvasd a leveleidet, vagy étkezés  közben nézd a napi híreket, vagy a legújabb reklámfilmet. Nem beszélve az sms írásról, mert köztudott, hogy  fogmosás közben lehet a legjobb sms-eket írni. )

 

A lényeg, hogy ha laza akarsz lenni, akkor soha, mondom SOHA nem szabad csak egyetlenegy dologra koncentrálni!

 

De mi történik ha ebben az állapotban az ember olyan helyekre téved (gondolatban vagy tettben), ahol tulajdonképpen semmi keresnivalója sincs?... Mondjuk a párja fehérneműi közzé dobja a használt zokniját? Vagy a fogkeféjét használat után a kedvese ékszerdobozába teszi?

Nos, hát nem éppen ez a lényege a szórakozottságnak?...Hogy nem törődök? Nem az a legjobb gondolatelterelő és unaloműző, amikor olyan dolgokba avatkozunk bele, amihez semmi közünk sincs, olyan helyeken kutatunk, ahol semmi keresnivalónk sincs?

 

A következő fokozat már magától fog menni! Mert nincs érdekfeszítőbb dolog a mások magánéletébe való kutakodásnál, beleavatkozásnál!

 

Nosza rajta, engedjük csak nyugodtan szabadjára a fantáziánkat, használjuk ki ezt is a „fejlődésünkhöz”, és turkáljunk csak  bátran a mások magánéletében! Hisz nincs szívet-lelket melengetőbb érzés annál, amikor mások (a legtöbbször vadidegen emberek) életéből látunk, hallunk, olvasunk  pikáns történeteket! Nem igaz?

 

Tehát  a fejlesztéshez kötelezően (!) hozzátartozik a pletykalapok olvasása (már reggeli olvasmánynak is kitűnő), és napi két talkshows megnézése a televizióban! 

( Egy-két szappanopera csak a ráadás, hogy az ember képben legyen, hogy legyen beszédtéma, ha netán átjönne szomszédasszony...)

 

De jobbat mondok! Szentelj nyugodtan több időt a körülötted élő embereknek.

A szomszédasszony (vagy a barát, barátnő) látogatásakor sokkal, de sokkal nagyobb sikert lehet elérni az olyan aktuális hírekkel mint például az új koleganő kétes kapcsolatai, a közös ismerős adóságai, stb...Szó szót hoz ki,így aztán megtudsz olyan újdonságokat is, amit különben soha az életben nem tudtál volna meg. ;-)  

 

 Miért?...Hát nem lenne kár ezeket nem megtudni?? Magától értetődik, hogy aztán ezt kötelező minden ismerősnek továbbmondani! Az olyan kérdések, hogy ki, mikor, miért, hogyan, és mit mondott az illetőszemélyről, még érdekesebbé teszi a beszélgetést (és persze Téged!).

 

A dolog lényege az, hogy mindig az illető személyről szabad csak beszélni, tehát RÓLA és nem VELE!.

 

A következő fokozat kicsit már nehezebb, mert el kell kerülni minden olyan dolgot ami a gondolkodás, azaz a koncentrálás veszélyével járhat.

 

 De vigyázat, mert itt van az ördög elásva!

Ha például kedvet érzel egy jó könyv elolvasásához, vagy egy értelmes beszélgetéshez, akkor tudnod kell, hogy veszélyben van a lazaságod. Ezért tanácsos, még csirájában elfojtani az ilyen késztetéseket, mert hogy is mondta Jézus? „Inkább vágjátok le a kezeteket, mintsem, hogy vétkezzetek!”

Tehát, meg kell válni a jó könyvektől, az értelmes barátoktól, érdekes hobbiktól, ideáloktól, gondolatoktól!

 

Nem egyszerűbb az élet ha az embernek nem fáj a feje, ha  nem törődik semmivel sem? Nem élvezetesebb az élet, felelősség vállalás nélkül? Majd csak lesz valahogy! Kialakul. Soha nem volt úgy, hogy valahogyan ne lett volna!

 

Félre tehát az életcélokkal, prioritásokkal, értékekkel, igényekkel, ideálokkal! Mert ezek sajnos kellemetlen mellékhatásokkal járnak!

 

Vagy el tudjátok képzelni, hogy Mahatma Gandhi, vagy Martin Luthet King (hogy a többiekről most ne is beszéljek) pletykalapokat olvasott vagy órák hosszat élvezhette a talk shows-kat a televízióban  Vagy netán órákat osztotta az észt valamelyik kiskocsmában, „illuminált” állapotban?

 

Na ugye!...

 

Ezeknek az embereknek életcéljaik voltak, sőt - ami még rosszabb -  igényeik, elképzeléseik, értékeik, amiből egy kapottat sem engedtek! Kész katasztrófaként hatna ez ránk, mert ugye a célunk a nemtörődömség művészetének az elsajátítása!

 

Ugye, hogy a  középszerűség több élvezettel jár ?!

 

A szórakozottság azt jelenti, hogy a saját erőmet, energiámat, gondolataimat, értékeimet, cselekedeteimet, csak úgy, rendezetlenül, cél nélkül, figyelem nélkül rászabadítom a világra. 

 

De vajon mi történne akkor, ha mindannyian ezt tennénk?

 

Valahogy csak lenne?


 

 

Jézus születésének idejében, Rómában Tiberius császárt istenként imádták. És mégis: isten fia a Római Birodalom legeldugodtabb sarkában, Betlehemben született meg. Egy jászolban, a szegények között. A szegénység, bárhol a világon, elveszi az emberek szuverenitását. De egy gazdag, "jólét" társadalomban szegénynek lenni, nem jelent mást, mint folyamatos "hétköznapi" tragédiában élni. Állandó küzdelem, hogy ne szorítsák  ki a társadalom szélére. A szegénység külső jelei, a harag, befele fordulás, kétségbeesés. Meg aztán a félelem, hogy az ember elveszíti a körülötte élők tiszteletét s nemcsak a rokonai, ismerősei, hanem még a saját gyerekei is le fogják nézni a kudarcai miatt.Sokan küzdenek ilyen problémákkal, főleg a külföldön szerencsét próbálók, mert a "tősgyökeresek" gátlástalanul kihasználják a külföldieket. A vendéglátóhelyeken például, próbanap van, ingyenmosogatással. Általában nem sikerül a felvétel....Remek üzletpolitika, hiszen minden napra jút egy újabb idegen és egy újabb ingyenmunka. A pénz egyébként is kardinális kérdés. Lehet valaki bármilyen szorgalmas, vagy tehetséges, a fizetésén mindig is érezni lehet majd, hogy nem tősgyökeres.  Vannak azért sikertörténetek is, azonban az is tény, hogy a "kint" munkát válalók gyakran végzetségükhöz képest alulfoglalkoztatottak. Mit tehet ilyenkor az ember? Vagy megszokik, vagy megszökik! - mondhatnánk. Igen ám, de sokan, egy idő után már nem látják a visszatérés lehetőségét.De tulajdonképpen nem is erről akartam most írni, hanem a jólét társadalom szegényeiről. Mert van ám a szegénymilliőben is valami, ami a gazdagok körében ritka mint a fehér holló. Általában van bennük egy óriási adag emberségesség, felebaráti szeretet, együttérzés, segítőkészség. Van olyan ember, és nem is kevés, aki a nehéz munkával, mondjuk takarítással megkeresett pénzét hazaküldi a szegényebb rokonainak, vagy megossza olyanokkal akiknek nagyobb szükségük van rá. Persze vannak a gazdagok között is segítőkész emberek. De a gazdagokra inkább az a jellemző, hogy rengeteg időt és energiát fektetnek a gazdagságukba. Gazdagnak lenni, azt jelenti, mindig a középpontba lenni, hangadónak lenni, fogyasztói példaképnek lenni. És mindig akad valaki, aki gazdagabb, hatalmasabb, sikeresebb náluk, ezért ők is állandó küzdelemben és félelemben élnek.Úgy tartják, hogy három dolog van, amit kivétel nélkül minden ember keres: biztonságot, hogy elismerjék mint emberi lényt, és hogy értelmet lásson az életében. Talán ez lehet a híd a gazdagok és a szegények között: a tudat és az elismerés, hogy a másik ember is kereső, és hogy ő is ugyanarra vágyik, ugyanazt keresi.„Ne halat adj a szegénynek, hanem tanítsd meg hálót szőni, hogy tudjon halat fogni!”- tartja a kínai mondás. Igen, ez helyes. Csak, hogy ez a dolog igazán müködhessen, kellene hozzá egy igazságos keretrendszer is. Például oda kellene engedni a szegényebbeket is a vízhez, és ha lehet olyan vízhez, amelyikben halak is vannak.


 

"Mondja meg nekem Szomszéd úr, hogy minek kellene nekem éppen a futást, ezt a világ legunalmasabb, legmonotonabb sportját választanom?", kérdezem másnap reggel a szomszédomat, a vallás és filozófia szakértőjét, az atléták, futók, ügetők, kocogók, túrázók diszpéldányát, miután előtte való reggelen "finoman" felvilágosított, hogy ideje lenne nekem is elkezdenem a futást, mert messziről meglátszik rajtam, hogy jó az étvágyam. Ahogyan várható volt, a sport és vallás-filozófia apostola, nem hagyta magát provokálni, hanem haláli nyugalommal visszakérdezett:

"Melyik alapvető okot szeretné hallani hölgyem?... A futás történelmével kapcsolatosat, vagy a....na...", itt egy kis szünetet tartott, "a szellemi tudományosat?"

"Mondja nyugodtan a vidámabbat, hiszen végül is az ember szórakozásból csinálja!"

 Szomszéd úr csöppet sem jött zavarba. Kicsit összeráncolta a homlokát, mintha gondolkozna, aztán kihúzta magát és ezt mondta:

"Mélyen tisztelt hölgyem, az ember futásának történelmével kapcsolatos alapvető ok a következő:

"A hal úszik, a madár repűl, az ember fut!"

"Gyönyörű!", mondtam, "és ha szabad kérdeznem, ki köpte ki ezt az aranyköpést?"

"Emil Zátopek"

"Á, Zátopek?", kérdezek vissza,"az öreg ziháló „cseh mozdony”? Az ötvenes évek Emil- Dampfja? "

"Pontosan Ő, hölgyem!  A hosszútávfutás mestere, többszörös olimpiai bajnoka, a sport és szociálfilozófia titánja, aki hazájában nemzeti hősnek számított, akit sikerei után ezredesnek neveztek ki, és a honvédelmi minisztériumban dolgozott. Neki aztán voltak magas szintü felismerései, amire csakis futás közben jöhetett rá. Mert a futás nemcsak a testet edzi, hanem a személyiséget is formálja!”, nézett végig rajtam sokatmondóan, aztán se szó, se beszéd, úgy elfutott, mintha ott sem lett volna. „Vajon vennem kellene nekem is egy pár futócipőt?, fordult meg a fejemben a gondolat. De aztán gyorsan elhessegettem, csak nem fogok futóbolondba átcsapni? Persze mondanom sem kell, hogy Szomszéd úrat ezután sem kerülhettem el, és ő bizony nem adta fel...

 - Futsz velem?

 Látod, most már ketten vagyunk. Együtt futók. :)

 Nem akarok túlságosan bizalmaskodni , de gyere beszéljünk egy kicsit a hüségről. Voltak már vele problémáid? A saját hüségeddel, vagy a másokéval?...Házasságon belül, vagy kivül? Csak alkalomadtán, vagy állandóan? Ne aggódj, vége a gondnak, ma már segíteni lehet rajta. A tudományos technikai kutatások már lehetővé teszik ezt is. Kutatók már az egereknél bebizonyitották, és onnan már csak egy lépés van az emberekig. Egy kis célzott manipuláció a génekben és a hütlen egérből egycsapásra a hüséges kisegér válik. A mezei egerek híresek a hütlenségükről, de ha beoltják őket  „hüség génnel”, amit a préri egerektől nyernek, akik viszont az egy életen át tartó hüségükről híresek, akkor ők sem lépnek félre többet. És még azt hittük, hogy a hüség nevelés, akarat, erőfeszités, önfegyelem kérdése. Vagy más szemszögből nézve: a másokhoz való hüség alapja az önmagunkhoz és elveinkhez való hüségben gyökerezik és segít a saját értékeink, ideáljaink felismerésében és megtalálásában. A hüséget, nem a természettől kapjuk, hanem mi magunk szabadon válasszuk, s ez a hűség és a megbízhatóság egy kapcsolaton belül, megvéd minden külső, modern csábítástól.  Aki önmagához hű, az a kellő pillanatban visszafogja magát, mert ez az önhatalom, erőt ad neki, hogy ne essen kisértésbe, hogy ne dőljön be vakon minden csábításnak.Megerőltetőnek hanzik, ugye?...Könnyebb lenne, mint annyi minden másban, áttérni a technikai megoldásra. A géntechnika talál majd hamarosan az embernél is a hűségre megoldást. Örök hűség – de a döntés majd a mi kezünkben lesz: Saját erőfeszitésből, vagy inkább géntechnológia? Örök hűséget esküszünk ünneplő ruhában, vagy jöhet a technikai beavatkozás? A technika megbízható, az eskű nem kis kockázattal jár...

Vagy inkább jobban járunk így, jobb nekünk ez az emberi tökéletlenség?

 

2012-09-09 Graz

 


Ha szóba kerül a futás, a legtöbb ember nem érti, mi a jó abban, ha az egyik lábunkat a másik után rakjuk, és közben lihegünk. Én sem értettem hosszú ideig. Pontosan addig, amig saját hibámból kifolyólag, szóba nem egyeledtem a szomszéddal. Mint már emlitettem, a szomszédom egy futóapostol, az ügetők, kocogók, túrázók, atléták, futók diszpéldánya.

Minden reggel,  mintha kiszámitná, ugyanabban az időben tér vissza a futásából (és áll meg pihenni, ki tudja hányadik km után a házunk előtt), amikor én dolgozni indulok. 

Az egyik esős reggelen, a szokásos köszönés után megjegyeztem: "Ön ma is kocog Szomszéd úr?"

Mit is mondhatna az ember udvariasságból egy csuromvizes futóbolondnak egy kora hajnali esős reggelen?...Kinek jutna eszébe ilyenkor filozófiai eszmecserét kezdeni, az államadóságról beszélni, vagy egy Shakespeare szonettet elszavalni? 

"Igen. Én futok!", hangzott a rövid válasz. Nem szólt az én szomszédom egy szót sem többet, de olyan kihívóan nézett végig rajtam, mintha még mondani akarna valamit. 

"Nekem sem ártana néha", jegyeztem meg hanyagul, csakhogy mondjak valamit.

"Tehát ön nem fut?", kérdezte a szomszédom lekicsinylő, elítélő hangon ( úgy, mint aki épp most tudta meg, hogy egy betörővel, netán egy gyilkossal áll szemben), miközben végigmustrált tetőtől talpig: "Pedig már épp ideje lenne, hogy elkezdje."

Húsz év körüli kislány tünt fel a láthatáron, s csinosann fitten mosolyogva futott el mellettünk. Szomszéd úr, se szó, se beszéd, füttyentett egyett, s majd megdörzsölve a kezeit, mint akit rakétából lőttek ki, úgy iramodott meg utána, s közben visszakiáltotta nekem: „Mert a vak is látja, hogy jó az étvágya!”

 - Futsz velem?....

 A nagymama a kisfiúval a pénztár előtti sorban várakoznak. Kicsi, fejkendős, töpörödött öregasszony, olyan hazai féle nénike, amilyet manapság ritkán lehet már látni a nyugati nagyvárosokban. Messziről meglátszik rajta, hogy sok mindent végigcsinálhatott már, hogy nem az a fajta, akinek egész életében csak úgy magától a szájába röpült a sültgalamb. A nagymama odaér a grazi szuperuszoda pénztárához. Udvariasan, pironkodva, halkan mondja, hogy ő csak az unokáját szeretné bekisérni az uszodába, hogy egy kicsit szemmel tarthassa. Ő amúgy sem tudna bemenni a vízbe, mert kötés van a bal lábán, ami nem érhet vizet. Mutatja a lábát. Aztán akadozva megkérdezi: „Muszáj nekem is fizetnem?” Naná, hogy muszáj! Feltétlenül fizetni kell! Hogy képzeli maga? Ezt mondhatná bárki. Tehát akkor most mi lesz: Be akar menni, vagy nem? Igen, be. Kérem. A nagymama előveszi a pénztárcáját és kiszedegeti belőle az aprópénzt. Úgy néz ki, hogy fagyira már nem fog jutni. A belépőjegy ára épphogy összejön. A gyerek boldog.  A nagymama röstelkedve, félve néz körül. Szégyenli magát a sorban várakozó emeberktől. Azok meg némán, s szinte megbotránkozva néznek vissza. Úgy, ahogy nézni illik egy majdnem uszoda-belépő szélhámosra. Természetes, hogy a szuperuszodák nem lehetnek ingyenesek. Igen. Ez érthető. Rendnek kell lennie! A pénztáros hölgy helyesen, a szabályoknak megfelelően járt el. Mert ki tudhatja? Talán kellemetlenségek érnék, ha egyszer neadjisten szemethunyna.Emberi érzések, egy kis elnézés?...Ilyen nincs! Az ilyen gesztusok már kihaltak, nem léteznek. Sem az óriási bevásárlóközpontokban, sem az uszodákban, sehol sem, ahol egy embernek egy kis örömöt lehetne szerezni.Aki megtenné, már az sem meri, mert fél a  hideg, könyörtelen korszellemtől. Azoknak a mohóságától, akiknek hiába van több mint elég, mégis attól félnek, hogy a másik jobban jár, s hogy ők nem kerülnek elég közel a húsosfazékhoz.

 

PS: Mégis akadt Valaki, aki később meghívta a nagymamát és a gyereket egy fagyira.

 

Graz 2012-08-05


 

 

Hosszú idő óta nem futottam, egészen pontosan két hete. Nem szerettem ki a futásból, de a természet közbeszólt, szünetet kellett tartanom. Keserüen néztem minden reggel a balkonról, ahogy a 65 éves szomszédom, fitten és fiatalosan, piros rövidnadrágban elkocog a házunk előtt, s szokása szerint (a ki tudja hányadik km után), pár pillanatra megáll pihenni és provokativ módon néhány lazító gyakorlatot végezve, fejcsóválva felnéz az ablakomra.

A szomszédom szerencsés fickó, egy igazi futó-atléta. Soha nem beteg, soha nem fáradt és nincs az a pénz, vagy az a rossz idő, ami eltántoritaná őt a reggeli futástól.  Ő az én hajtóerőm, a példaképem, a testet öltött vádló lelkiiseretem...Ő az ügetők, kocogók, túrázók, atléták, futók diszpéldánya. Egy igazi fitnesz és futóguru. Ha az orvosokat fehér köpenyes félisteneknek nevezzük, akkor Szomszéd úrat nyugodtan nevezhetjük futócipős háromnegyed istennek. És ez még nem minden. Ráadásul még vallástudományi és filozófiai lángész.

"A futás olyan a testnek mint a filozófia az elmének: orvosság!" -  így a szomszédom. Talán mondanom sem kell, hogy ő volt az, aki engem "megtérített", azaz rávett a futásra, és véget vetett ezzel  az évtizedekig tartó kényelmes, nyugalomban eltöltött boldog életemnek. Hogy ez hogyan történt, majd elmesélem, de most inkább lenne egy ötletem.

 - Futsz velem?...

 A legjobb ötletek mindig a leglazább agyakból pattannak ki, és néha sokkal egyszerübbek mint gondolnánk. Olvasom, hogy egy osztrák gazdálkodó azt találta ki, hogy bérbe adja a teheneit az interneten keresztül. Tehenet lehet bérelni egy hétre vagy egy hónapra, át lehet venni a "keresztapa" szerepét rövidebb vagy hosszabb időre.

"Kuh for you" cimszó alatt hírdetik az interneten, és teljesen mindegy, hogy Renit, vagy a tüzes Ibit, a jókedvü Sárit, vagy éppen a dagi Zsuzsit választja az ember, az áruk ugyanaz, és arra az időre amig a bérlet tart, ha nem tetszik az állat neve, kedve szerint át is keresztelheti.

29 € -ba kerül egy heti bérlet (de a biztonság kedvéért legalább nyolc hétig kell bérbe venni), ezért éjjel-nappal nézheti a "keresztapa" a kedvenc tehenét, az istálóba beszerelt "Live-Cam"-on, és ráadásul küldenek neki kedvenc tehenétől származó  tehéntúrót is.

 "Betekintés egy tehén életébe, egy gazdálkodó ember életébe." Betekintés a távolból egy idegen lény életébe, egy idegen világba.

Ismerjük el, hogy jó az ötlet, s pénzt hoz a "konyhára".  Arra gondoltam, hogy miért ne lehetne ezt az ötletet más ágazatokban is bevezetni?

 Például, mi lenne ha a parlamenti képviselőket is bérbe lehetne venni pár euróért, és Live-Cam-on keresztül a körmük alá nézni? Vagy képviselőket bérelni és megnézni, hogy hogyan élnek (vissza?) a hatalmukkal, hogyan képviselnek minket választókat? No jó, a túrót nem kapna az ember, de szerintem túró nélkűl is megérné a dolog, mert  akkor talán a honatyák (legalábbis szinre) jobban törekednének, és ez a kibérelés dolog, az államkasszába is hozna egy kis pénzt.

Vagy mi lenne, ha az állam, ahelyett hogy a bankokat segítené, bérbe adná a bankigazgatókat? …Lehet, hogy nem sokat segítene ez rajtunk, de legalább azt mindenki tudhatná, hogy ki a háttérben a keresztapa.

 

 

Graz  2012-08-03


 

"De odavan ez a futásával," hallom a hátam mögött az elefánt termetű szomszédasszony hangját, "meglátod, hogy összeesik egyszer valahol és elviszi egy szívroham."... Ijesztő ekkora ostobaság, mint az övé. Hát mit képzel, hogy valaki ha szalad, azért teszi mert azt hiszi,  hogy majd halhatatlan marad?! Hiszen mindenki meghal egyszer, akár fut, akár nem, még ha a feje tetejére áll, akkor is... De ha már választani lehet, hogyan tűnjön el az ember, akkor én azt mondom, legjobb ha munka közben és hátból rohanja le a megmásíthatatlan.

  És elképzeltem, mennyire megnyugtató tiszta fővel, akár futás közben is, még erőnk teljében beadni a kulcsot. Hiszen így mindig a magunk urai lehetünk.

Futsz velem?...

A csengő megszólalt. Pár perc és elkezdődik. Peti barátom gyorsan elmagyarázza mégegyszer a kislányának a gondola kormányának a müködését: "Ha erősen előrenyomod a kormányt, akkor emelkedik, ha magadfelé húzod, akkor ereszkedik." A kis négyéves úgy bólogat, mint aki megértette.

A körhinta elkezd körbe-körbe forogni. Körülötte több tucat szülő, nagyszülő, fényképezőgépekkel, mobil telefonokkal fényképezik a röpülő kicsiket, vagy próbálják vigasztalni a lent maradt gyerekeket.

"Told előre Annácska!..Előre kell tolnod a kormányt!", kiáltozza Peti melettem.

"Mit gondolsz, úgy az egészet nézve, ez a körhinta több örömöt vagy több bánatot okoz?", kérdezem.

"Hogy érted ezt?", kérdez vissza Peti még mindig hevesen mutogatva Annácskának.

"Ahogy mondtam: Mit gondolsz, ennek a körhintának a létezése, ha mindent összeszámitunk, több örömöt vagy több szenvedést okoz úgy egészében a világnak?"

"Hm, nehéz megmondani. Mert ugye akkor számolnunk kell azoknak a gyerekeknek a könnyeivel is, akiknek még nem szabad felülniük, és azoknak a gyerekeknek a csalódásával is, akik nem ülhetnek fel többször, és a menet árával is, hiszen ez a körhintázás nem olcsó mulatság ám. "

"És a munkaidőt is, mert a szülők előbb meg kell keressék rá a pénzt..."

"Ha ezt mind összevetjük azzal a pár perc örömmel amit a körhintázás okoz, háát...." Peti végigsimitja a homlokát és kimondja: "Úgy néz ki, hogy több szenvedést."

"Én is így gondolom", nyugtatom meg, "Szerintem minden tárgynak, amivel körülvesszük magunkat, feltehetnénk előbb ezt az exisztenciális kérdést: Több örömet, vagy több szenvedést hozol az életembe?"

"Az ember feltehetné ezt a kérdést mindenekelőtt a saját életének.", teszi hozzá Peti a homlokát ráncolva.

"Igen, de akkor a buddhista vallás tételéhez jutunk, oda, hogy az élet szenvedés, a számla mindig negatív, és minden teremtmény a gyötrelem örökké forgó kerekei között küszködik. Hogy békére leljen, a buddhista előtt egyetlen út áll: felülemelkedni ezen a "porvilágon" és eljutni a Nirvánába, a "szélmentes országba".Tehát ki kell szállni valamilyen módon az örök körforgásból, azaz a körhintából."

"Pontosan", válaszolja boldogan Peti, olyan boldogan, mint aki hirtelen megvilágosodott, " ez a gyemekkörhinta pontosan olyan mint az élet körforgása, az egyedülálló gondolák jelképezik az eddigi és az ezutánni megtestesüléseinket: méhecske, elefánt, katicabogár, csiga, sass, rendőr! Mindig csak körbe- körbe járunk."

"Hmm...Elég meggyőzően hangzik.", mormolom elgondolkozva.

 A gyerekeknek nagyon tetszik a dolog, úgy néz ki, hogy ők talán sohasem unnák meg ezt. Annácska is rájött végre, hogy hogyan kell kormányozni. Ő egy katicabogár gondolában repül, teljes erejéből nyomja a kormányt előre, ő akar lenni legfölül. Olyan magasan akar repülni, amilyen magasan csak lehet: jajj, csak nehogy vissza ereszkedjen.  A szemei ragyognak a büszkeségtől és a boldogságtól, a haja csak úgy röpül a szélben.

 Mi állunk alul és visszanézünk. Visszanézünk könnyes szemmel, a nap felé. Valószinüleg az ilyen pillanatokért érdemes élni, az ilyen pillanatok miatt fog ez a világ - majd ha egyszer menni kell -  nagyon hiányozni.

 

Graz 2012-07-28

 


5 h
 

 

 

 

 

 

     
Címer
     
Kedvenc oldalaim
     
digitális
     
Háttérzene
     
Számláló
Indulás: 2008-06-14
     

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre