Nem tudhatod...

Nem tudhatod, mikor távozol e világból,

Küldetésed, meddig szól.

Vagy éppen a szeretett lény,

Kicsit meghal akkor a remény.

De Te maradj akkor is jóember

Köss békét, a lelkedben élő sok fájó emlékkel.

Az élet nagyon gyorsan elillan,

Rá jövünk, de már vége van

De ha jóemberként, éled az életed.

Az elmúlásba kísér a szeretet

Tedd meg, mindig mit tenned kell

Ha eljön az idő, békében távozz el

Így, nem múlsz el nyomtalan, magányosan

Gondolnak majd rád, még sokáig sokan!

Bodor László.

Budapest.2013. 06. 16

Boldog Születésnapot Hajnalka!

Ez a nap is elérkezett,

Te mégse számold az éveidet.

Szellemed, szépséged ragyog.

Akár a Hold, s a csillagok.

Profilképed gyakran cseréled,

Bámuljuk a szépséged,

Brillírozol Emberileg,

Csodáljuk a Lelkiséged!

Aztán egy filózós szösszenet,

Még a térdünk is megremeg.

Nem csíped a „pesti dumát”

Talán igyuk ki a Dunát?

Téged mindenki szeret,

Nézd a sok-sok üdvözletet.

Be állok, én is a sorba,

Pedig csak Elnök vagyok,

És nem a Zorba!

A Jó Isten adjon hosszú életet.

Számlálhatatlanul sok boldog éveket.

Rendíthetetlenen egészséget,

Otthonodba, nyugalmat, békességet.

Sok beszédnek, sok az alja,

Pénzed legyen mint a pelyva!

Georges Bizet ne zavarjon, a három T-vel,

Boldog szülinapot kívánok teljes szívvel

Bodor László

Budapest. 2013. 11. 21.

Kérlelhetetlen...

Az éj fekete leple alatt,

a halál sikolya, vijjog,

a szívem borzongva beleretten.

A természet, megölt egy

kismadarat, a kertben.

Az ég dörög, hangja robban,

villám csapkod, süvölt a szél.

Eső szakad, loccsan-csobban,

érző lélek, reszket, és fél...

Az ég, újra dörren,

megint reccsen, fekszik a földön,

nagyon csendben. Nincs több trilla,

nincs több ének

eddig tartott egy rövid élet.

Az éji vihar, tombol,

itt a végítélet,

nem rebben szárnya,

teste élettelen.

Az élet miért ily kegyetlen?

A természet megölt egy kismadarat!

Bodor László

Budapest. 2014.06.29.

Éjjel!

Őszi séta a parkban

Játszik a fény az őszi fákon

Egy - egy csupasz ágon

Még reménykedik néhány

Halványodó színes falevél

Az avar szőnyeg majd bokáig ér

Halkan neszez lépteim nyomán

Gondolataimba álmodón merülve

Lépkedek a napfény után

Lassan alkonyodik már

Lelkem, hozzád, messze száll

Valahol távol, csillan a napsugár

Álmosan búcsúztatva a fényt

Trillázni kezd egy kismadár.

Bodor László

Budapest. 2015.11.25.

Advent 2015.

Vártalak és várlak mint mindig az életemben,

Sokszor kiégve, hitemet, eldobva, elveszítve.

Hiú reményt táplálva, reménytelenül, elveszetten

Vártalak, mert láttalak, ha az égre felnéztem!

Fényed, elvarázsolt lelkem felemelte,

Ígértem, bármit megadok, amit kérsz érte.

Mutasd hát hatalmad, vedd el fogadalmam

Én nem változtam, csak érted rajongtam.

Vártalak, én akartam az erősebb lenni,

Tudom, érzem, feletted nem győzhet senki!

Mit bizonyítsak, Te tudod, csak Téged hiszlek,

Veled lennék, remélem egyszer megengeded.

Úgy várlak árván, magányosan mint még soha,

Csak az a vágyam,szívem legyen a szeretet otthona.

Tiszta szívemből vágyom a szereteted,

Meghaltál értem, ez volt a Te kereszted.

Ezen az Adventen én hívlak meg téged.

Nem vágyok csodákat, nem kell az ígéret.

Csak magadat hozd, mutasd szeretetedet.

Hagyd el a csodákat, csillogó díszeket.

Téged akarlak, az Isteni szeretetet.

Nyugalmad vágyom, a békés csendet

Szereteted élvezni, átérezni a lelked.

Vártalak, és várlak mint mindig életemben

Hiú reményt táplálva, reménytelenül, elveszetten.

Bodor László

Budapest. 2015. 11. 29.

A pénz pogányainak.

Ebben a szép új világrendben,

Nagyon eltorzult, nem jó valami.

Elveszett valahol az ember

Ahhoz, hogy ember tudj maradni,

Semmi más, csak sok pénz kell?

Ha az arany, kiló szám ragyog,

Ettől én már valaki vagyok?

Úgy tanultam a tudás hatalom,

Se tudás, se lélek, egyedül az erőszak,

Taposás, csalás ma ez van csak,

Vajon ezt, kizárólag én látom?

Hová lettek a szép szavak, barátság,

Szeretet, emberség hol a jóság?

Úton útfélen, pusztán a kivagyiság.

Mindössze ennyit keresel?

Csicska vagy! Nekem ez nem kell.

Te nem vagy ember, csupán rabszolga.

Emberek ébredjetek már fel,

Eleget csúsztatok térden, meghajolva!

Álljatok talpra, az ember nem térdel!

Vegyétek elő végre a jobbik eszetek,

Mosolyogjatok, szeressetek, érezzetek.

Nem a pénz, mi világra szült, titeket,

Legyetek újra megint szerető Emberek!

Bodor László

Budapest. 2016.01.31.

Mert szép az élet...

Egész életünkben rohanunk

Mennyi szép pillanatot kihagyunk.

Egy csendes tavaszi sétát,

Nyilló virágokkal, diszített kilátást.

Rohanunk... Csak rohanunk,

Mind azt hisszük, jól megvagyunk.

Egyszer, csak elfogy szabott időnk,

Elszáll, sivársággal telitett lelkünk.

Későn, de rájövünk az igazságra,

Életünk, letünt nagy pillanatára.

Miénk lehetett volna Isten,

Vele együtt, talán minden!

Ember állj meg, figyelj a környezetre,

Mindig, légy nyitott a szeretetre.

Szeress, ölelj, láss!

Meglásd, nem marad el a hatás.

Egy csodás asszony pillantása,

Legyen életed Szép virága.

Ne rohanj, élvezd az életed,

Csodáld amig csak teheted.

Ha indulnod kell, vigasztaljon a tudat,

Csak a Tiéd volt, sok szép pillanat!

Bodor László

Graz. 2017.03.12