Ámor nyilával,célzott, és az életünk ettől megváltozott,
Boldog vagyok, hogy a sors,bennünket összehozott
Nem hittem, hogy a szerelemhez lesz még erőm,
Nem csak múltam van, de látom jövőm.
Szeretem mikor csókra nyújtod szád,
Karjaimba zárlak, és nagyon vigyázok rád.
Nem tudhatom, mit tartogat számunkra a jövő,
Azt tudom, elszakítson tőled, nincs olyan erő.
Megosztjuk egymással eltitkolt vágyainkat,
Elsuttogjuk jövőről szóló álmainkat.
Mikor önfejű vagy azt is szeretem,
Boldog vagyok, hogy vagy nekem
Szemeid mikor villámlanak, aztán huncutul nevetnek,
Elfogadtalak, amilyen vagy, én így szeretlek.
Nem tudhatom, mit tartogat számunkra a jövő,
Azt tudom, elszakítson tőled, nincs olyan erő.
Bodor László
Budapest. 2008-10-21
Ma éjjel nálad jártam
Csendesen pihen az őszi vidék,
Lelkem, testemből egy sóhajjal, kilép.
A csillagok fázósan hunyorognak,
A felhők a szélben, bodrozódnak.
Szél szárnyain a lelkem elengedem,
Hozzád szálljon, Szerelmesem.
Csak egy sóhaj a természetben,
A vágy mi gyötör emésztően.
Hosszú útját befejezve,
Téged érintsen, boldogan, reszketve.
Csókot leheljen gyönyörű ajkadra,
Óvja, vigyázzon, nyugodt álmodra.
Holnap reggel, ha mosolyogva felébredsz,
Mindent csak szép álomnak képzelsz.
Boldogan kezded napi életedet.
Magadnak tudod szerelmemet
Csak szíved érzi, hogy nálad jártam.
Álmodra én vigyáztam.
Lelkem, testemből csendesen kilép,
Nyugodtan alussza álmát az őszi vidék.
Bodor László
Budapest. 2008. október 27.
Van egy kincs.
Van egy kincs, ami mérhetetlen
Érthetetlen, és végtelen.
Ez a kincs a szerelem.
Soha meg nem érthetem
Mégis átfogja az életem.
Ha rám mosolyog, szemem ragyog,
Végtelenül boldog vagyok.
A szívem hangosan dobog,
Csodálom Őt, mégis hallgatok.
Szívszorító pillanat,
A reszketés megrázza az agyamat,
Mikor végre, meghallom a hangomat.
Szeretlek, szeretlek, szeretlek.
Tovaszáll a kétely, mert szemei nevetnek,
És érzem, viszont szeretnek
Van egy kincs, ami mérhetetlen
Érthetetlen, és végtelen.
Ez a kincs a szerelem.
Bodor László
Budapest. 2008-11-06
Szeretném elmondani.
Szeretném elmondani, amit, talán nem is lehet,
Hogyan változtatja meg a szerelem az életet.
Elborít, befed valami csodás fényáradat,
Azonnal teljesítve érzed, minden vágyadat.
Elönt a forróság és a föld felett, lebegsz,
Zúzmarás tél van kint, de te jólesőn bizseregsz.
Hazudhatsz, tiltakozhatsz, de hiába teszed,
Rég nem te vagy az úr, nem az eszed, csak a szíved.
Felcsendülnek szívedben, rég nem hallott dallamok
És, Te ábrándozva, szemlesütve hallgatod.
Reggelente boldogan ébredsz, egy szép új világra
Rá csodálkozol, fűre, fára, madárra, virágra
Megtelik az életed, szeretettel, gyöngédséggel
Mert találkoztál egy angyali csodás lénnyel!
Megpróbáltam elmondani, amit, talán nem is lehet,
Miként változtatja át a szerelem, az életet.
Bodor László
Budapest. 2008-11-11
Mikor először.
Rám néztél és, megéreztem a lelkedet
Megláttam benne magamat és, a szeretetet
Csodálkozva rám vetetted égő tekinteted,
Hittem, kegyelnek engem az Istenek.
Találkozott tekintetünk, megérintettem kezedet
Minden testrészemben éreztem, mennyire szeretlek
Mióta tested, lelked, azt hiszem, ismerem,
Csak veled kívánom élni, az életem
Mióta ismerlek, csak szépeket álmodom.
Szerelmes vagyok beléd, ezt boldogan vállalom,
Ajkammal, ha megérinthetem az ajkadat,
Órák repülnek tova, mint egy pillanat
Gyengéden, ha megsimítom arcodat,
Mosolyod jutalmam, és, megkapom édes csókodat.
Mikor átölelsz a gyönyörtől, reszketek.
Azt kívánom, örökké veled és, érted élhessek.
Nem tudom a sors, számunkra mit tartogat,
De érzem, nem lehetek ennél már boldogabb.
Bodor László
Budapest. 2008-11-13
Régen láttalak.
Régen láttalak, rég pihent vállamon fejed
De várok rád boldogan, elnyertem szíved
Testem-lelkem átjárja a szerelem.
Karjaimba zárlak majd csendesen,
Téged akarlak mindég, soha senki mást.
Bódult szerelemmel, csókoljuk, egymást.
Mindig csak veled lenni,
Egy életen át, szerelmeskedni
Te karjaimban pihennél csendesen
Boldogan ábrándoznánk Kedvesem.
Minden gondolatom hozzád száll
Szerelmes szívem, csak Téged vár.
Régen láttalak, rég fogtam a kezed
Nagyon várlak már, mellettem a helyed
Bodor László
Budapest. 2008-11-20
Minden vágyam.
Minden vágyam, veled akarok lenni,
Nem több, nem kevesebb, csak ennyi
Telnek, múlnak, a napok és hónapok,
Amit érzek, egyre szerelmesebb vagyok.
Ha itt vagy és karjaimba zárlak,
Szenvedéllyé válnak, az érzelmek és vágyak
Észrevétlen múlnak az órák, és a csendes percek,
Csak a szerelmünk létezik, ha a szemedbe nézek.
Füledbe súgom, szeretlek, imádlak Téged,
Szemeidben látom, Te is ezt érzed.
A vágyam, nem több, nem kevesebb, csak ennyi,
Mindörökre, a Tiéd akarok lenni!
Bodor László
Budapest. 2008-11-24
Amikor először láttalak.
Amikor először láttalak
Elkezdtem szőni az álmokat.
Gyorsan elszállt, elillant öt hónap.
Százötven nap, mint egy pillanat.
Később csak csodálkozva néztem,
Hogyan alakult át, az életem a lényem.
Mikor egyedül hagysz és elmész.
Az idő, mit nélküled töltök, elfolyik, elvész,
Ha nem vagy velem, magányom érzem
Hiányzik egy nagyon fontos részem.
Valami megváltozott, hirtelen
Beköltözött életembe a szerelem,
Álmaim, ábrándjaim rólad szólnak,
Gyönyörű olyankor a holnap.
Az érzést nem tudom szavakba tenni
Szeretlek, ezen nem változtat semmi
Százötven nap, mint egy pillanat.
Gyorsan elszállt, elillant öt hónap
Én boldogan szövöm az álmokat
Mióta eljöttél, és először láttalak,
Bodor László
Budapest. 2008-11-26
Kinézek a csillagos égre.
Szerelmes lelkem bolyong az éjszakában,
Te érted kedvesem, az égbe szállna
Szívem csak érted ég, a boldogságtól remeg,
Ezt csak, egy másik szerető szív, érti meg.
Egyedül csak téged vágy, hóbortos lelkem,
Egyedül érted izzik, lángol szerelmem.
Reszkető szívvel nézek fel a csillagos égre,
Vágyódó sóhajom, küldöm kedvesemhez, ki a térbe.
Szerelmes lelkem bolyong az éjszakában,
Míg fáradt testem, forgolódik a puha ágyban.
Látom, ragyogó gyönyörű szemét,
Boldogan fogom, két dolgos kezét.
Gyengéden piszkálgatom, simogatom, szőkés haját
Ő csábítóan nyújtja felém pirosló ajkát
Reszkető szívvel nézek fel a csillagos égre,
Vágyódó sóhajom, küldöm kedvesemhez, ki a térbe.
Szerelmes lelkem bolyong az éjszakában
Lángolok, elégek ebben az izzó vágyban
Csak érted imádkozom, minden egyes szóval,
Csak feléd, száll minden vágyakozó sóhaj.
Kezeidbe tettem szerető szívem
Jó helyen van, ezt boldogan hiszem.
Nyugodtan, vágyakozva nézek fel a csillagos égre,
Nem sokára újra itt leszel velem, és csókolhatlak újra végre
Bodor László
Budapest. 2008-12-16
180 nap
Azt kérded, miért szeretlek Szerelmem
Mert nélküled üres az életem
Szemeid fényétől minden ragyog
Te vagy az én párom, és én boldog vagyok,
Én vagyok a legboldogabb ezen a világon.
Még a hisztijeidet is, hogy imádom.
Te vagy nekem a minden, az életem,
Te vagy számomra a szerelem.
Mindenemet oda adom érted,
Pedig Te ezt tőlem, soha nem kérted.
Mindent neked adok a mosolyodért
Szemlesütve elsuttogott szavaidért.
Mikor szeretve átölelsz,
Embert boldogabbá nem tehetsz.
Hát ezért szeretlek szívem,
Mert számomra Te vagy a szerelem!
Bodor László
Budapest. 2008-12-26
Kinézek az ablakon.
Hó szikrázik a messzi bérceken, s közeli dombokon,
A Holdat látom ragyogni, ha kinézek az ablakon.
Homlokom a fényes, hideg üvegnek nyomom,
Halkan, de érthetően előadom szerelmes monológom.
Szeretlek, ahogy még ember nem szeretett,
Áldom szüleidet, szerelmük, számomra megteremtett.
Bár merre is járok, akármire vethetem tekintetem,
Csak Téged látlak, érted dobban a szívem.
Kinézek az ablakon, és látom a Hold fényében fürdő bérceket,
És látom a nélküled elvesztegetett hosszú-hosszú éveket.
Látom csillogó szemeidet, és bennük a szerelem izzó parazsát,
Úgy ölelsz lágyan, ahogy a magányos fát, a játékos szellő öleli át.
Kinézek az ablakon, de már nem látom a ragyogó Holdat, sem a szikrázó fényeket,
Érzem, ahogy vállaimon lágyan megpihen, simogatón két kezed.
Elnémulok, és lassan óvatosan megfordulok,
Nem látok mást, csak szemeidet, azt a két ragyogó csillagot.
Hó szikrázik a közeli dombokon, és a messzi bérceken,
De idebent a szobában, perzselő forrósággal, lobban fel a szerelem.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Bodor László
