A beszélő szemek.

Beszélgetünk és rám nevet a szemed,
Beszél, ha a lelked sír, kacag, vagy szeret.
Este, ha elfáradtál, vagy a gondod éppen nagy,
Elmondják, mikor szárnyalsz, boldog vagy.
Még mosolyog az arcod a szád,
De a szemedben ott van már, haragszom rád.
A szemeid, azok a gyönyörű szemek,
Őszintén beszélnek ahhoz, ki téged szeret,
Értelmed csillogása, lelked sejtelmes ragyogása,
Szemedben van egy rezdülésben, egy villanásban.
Boldog vagyok, mert én ezt mind láthatom,
Bár néha még azt hiszem, csak álmodom.
Hiszem, hogy elvegyen tőlem, nincs az a hatalom.
Szeretlek, s te megmutatod magad nekem,
Szerelmeddel boldoggá teszed az életem
Felfedezni vágyom csodálatos lelkedet,
Örökké láthassam ragyogó szemedet.

Bodor László.
2017.04.19.

Arany János. Családi kör modern változata.

Reggel van, reggel van, mindenki ideges
Ház ura üvöltve tiszta zoknit keres.
Feketés csészével boglya fejű asszony,
Ajánlja az égnek, hogy rája rogyasszon.
Mintha szélből volna a nagylánynak lába,
Sebesen bevonul a fürdőszobába.
Hosszú perceken át pingálja a szemét,
Testvéröccse ordít: – Gyere ki, te szemét!
Konyha melegében jó pirítós mellett
Nagymama mosolyog, ahogy tőle telhet.
Min vigyorog mama? – kérdezi a veje,
Csupa borotvahab összevagdalt feje.
Wc-be zárkózik a legkisebbik gyermek,
Most írja a leckét – na még csak ez kellett.
Ajtó előtt jár a család furcsa táncot,
Szemük szikrákat szór, arcuk sok-sok ráncot.
Mire a rádió mondja a hét tizet,
Elromlik a bojler, nem ad meleg vizet.
Az asszony begörcsölt kezekkel mosogat,
Férje jeges vízben sziszegve mos fogat.
A nagylánynak immár fél keze kabátban,
A másikban pöttyös kakaós pohár van.
Le is önti rögvest frissen mosott blúzát,
S kabátján vastagon megkent kiflit húz át.
Az utcáról szalad vissza a ház ura,
Lábán cipő helyett megszokott papucsa.
A reggel számára eléri a csúcsát,
A cipőben megleli elveszett slusszkulcsát.
Reggel van, reggel van, ideges mindenki,
Az asszony is elment nincs már otthon senki,
Bevetetlen ágyon gyűrött párna feszít,
És a WC-tartály sistereg egy picit…

By Johni Gold: Family story

A jó, és rossz...

Érző, szerető, jó,
Szép, és igaz szó.
Gonosz, alantas,
rossz, romboló,
Mint szó is, visszataszító.
Szép a lelkünk,
Szép a nyelvünk.
Mégis, mégis,
rosszra használjuk,
Te is és én is...
Tudjuk, hogy nem jó,
Az alázó szó,
Ésszel felnem fogható,
Nem a lelkünkből fakadó.
Romlott a világ,
Ez csak, a Mi hibánk.
Sanyargatjuk lelkünk,
Mindenünk a testünk.
Pedig, ha megérted,
A jót, és szépet reméled,
Megéled...
Többé már, nem csak reményed.
Az érző, szerető, a szépség, a jó,
Örökre Tied,
A szép és igaz szó...

Bodor László
2017.04.20.

Élsz...

Álmaidat kergeted,
Élsz, azt hiszed.
Pedig csak, vegetálsz,
Nem a lábaidon állsz.
Kergeted az illúziót,
Levonod a konklúziót?
Mikor eljön, a pillanat,
Utoléred, álmaidat.
Lehull szemedről a hályog,
Nem volt igazi álmod!
Akkor már bánod,
Ha szerencsés vagy,
Élted bűne nem túl nagy
Talán látod majd,
A Mennyországot!

Bodor László
2017.04.22.

Anyák napján a temetőben...

Anyák napján a temetőben,
Az eső esett csendesen.
Elmélkedtem,
Anyukám simogatta a lelkem!
Jöttek a gondolatok,
Láttam azt a napot,
Édesanyám kézen fogott,
Az iskolába vezetett,
A szeme büszkén nevetett.
Később újra fogta a kezemet,
Együtt rajzoltuk a köröket.
Láttam mikor elhagytam Hazámat,
A szívét mardosta a bánat.
Szeme mégis mosolygott,
biztatott, csak ennyit mondott:
„Vigyázz magadra fiam,
Gondolj rám, ha gondod van”
Láttam őt, az óceán partján,
Már elmúlott hetven...
Én mosolyogva néztem.
Vállát bizony nyomták az évek,
Önfeledten játszott a -
hullámokkal, mint egy gyermek.
Láttam őt a halálos ágyon szenvedni,
Nem tudtam mást csak ígérni,
Holnap, szebb lesz, és jobb,
Vigyáznak rá majd az Angyalok.
Még adtam a homlokára egy utolsó puszit,
Megsimogattam, összeaszott kezeit.
Felelőtlenül csak ígértem?
Igazat mondtam. Remélem...
Ő már aludt mikor eljöttem,
Ez lett, az utolsó emlékem...
Másnap Kaptam a hírt,
Elment, meggyötört szíve ennyit bírt...
Anyák napján a temetőben,
Az eső esett csendesen.
A múltról elmélkedtem,
Az Édesanyám simogatta a lelkem...

Bodor László
Budapest. 2017.05.07.

---

---